Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Emberutálat???
2011. május 11. 23:55
Lehet hogy az én hibám, vagy csak ilyen vagyok és kész. Azt hiszem nem szeretem az embereket, talán magamat sem. Nem szeretem, hogy beszélnek, hogy isznak, hogy hangosak, hogy áskálódnak. Nincs bennük semmi szeretnivaló. Valószínüleg bennem se sok van, de magával hamarabb békül ki az ember,mint az egész társadalommal. Nem tudom, hogy miért csak most jöttem rá…a gyűlöletre….most sem csalódtam nagyobbat mint szoktam. Igazán csak a tömeget nem szeretem…ami kb ott kezdődik, h minimum 2 embert nem bírok elviselni a sokból, vagy a kevésből.
Biztos bennem van a hiba, nem lehet mindenki másban, vagyis a legtöbbjükben. Lehet hogy majd elmúlik…ha megint kicsit más leszek,mert mindig más vagyok. Néha csak percek kérdése, lehet mire befejezem a sort,már más leszek….de mégsem….vagy csak ők nem változtak….
p.barbyi2011. május 14. 16:50
köszönöm szépen a kommenteket, sokat segítettetek:) azt hiszem máris kicsit máshogy tekintek az emberekre:)
Törölt tag2011. május 12. 10:31
Törölt hozzászólás.
Ross2011. május 12. 09:20
A leírtak alapján a címet jól fogalmaztad meg (utálat), egy helyen azonban használod a ''gyűlölet'' szót is. Ne téveszd össze a kettőt! A gyűlölet egy meglehetősen mély, intenzív, tartalmas emberi kapcsolat, akárkivel szemben nem tud kialakulni, már-már azt írnám: meg kell becsülni. A tünetek alapján viszont amit érzel, az valójában ''csak'' utálat, undor, iszony, elfordulás. Meg kell vele küzdeni és leküzdeni, ha belül kívánsz maradni a társadalomban.
Alexander2011. május 12. 01:08
akkor most nyomás aludni, mert mire kidugod az orrod újra semmit sem fogsz látni! :-D
p.barbyi2011. május 12. 00:49
hmmm....úgy érzem holnap ki kellene nézni legalább az ablakon...lehet nem is hallom ha kopognak...:S:D
Alexander2011. május 12. 00:44
ne add fel! te nem az vagy aki feladja! ahol rád csapják, biztosan embergyűlölök szidják a világot épp...! :-D
p.barbyi2011. május 12. 00:42
reménykedem, hogy nem csapják majd rám az ajtót, ha egyszer elkezdek mindenféle szimpatikusnak tűnő ajtón bekopogni=)
Alexander2011. május 12. 00:40
ezen egyedül te tudsz változtatni! neked kell a dolgok elé menned, keresni a lehetőséget, mert azok nem fognak egyik napról a másikra az ajtódon kopogtatni!
p.barbyi2011. május 12. 00:36
csak nagyon nehéz új embereket megismerni,főleg olyanokra rátalálni,akik tényleg hasonlóak hozzám.....ökörködésre szinte mindenki kapható, a többi dolog hiányzik inkább a kapcsolatokból...
Alexander2011. május 12. 00:31
a legfontosabb dolog, hogy azt, amit most magadról mondtál, el ne hidd magadról! bár tényszerűnek tűnik, de sztem te tök jó fej vagy! őszinte és ha vannak lökött haverjaid, bizti szívük csücske is vagy, mert lökött srácok csakis jófej csajokkal haverkodnak! :-)
tehát ez a kiindulási alap! az, hogy ezeket a havrikat kevésnek érzed magad mellett, nem iszony, csupán egy belső késztetés, hogy megismerkedj hozzád hasonló gondolkodású életfelfogású, igényességgel bíró embereket! ezért mondtam neked, hogy keresned kell ezeket az embereket magad körül! ne mássz rá senkire, de ha valaki közeledni próbál ne zárkózz be automatikusan! engedj egy kis teret neki, hogy bizonyítson, aztán ha úgy érzed, háromszor elbukott az illető nálad, maradj távolságtartó! de az esélyt meg kell adnod mindenkinek! ha az az ''egyetlen'' jelent számodra valamit, ami pótolhatatlan, beszéld meg vele, mi az, amit nem szeretsz benne! engedd, hogy bizonyítsa pótolhatatlanságát! ha nem vállalja fel elvárásaid, hidd el nekem, nem pótolhatatlan...!
Törölt tag2011. május 12. 00:22
Törölt hozzászólás.
p.barbyi2011. május 12. 00:22
az a baj, hogy szinte már minden nyomaszt....néha a barátaimat se tudom elviselni,és az ''egyetlen embert'' is csak eltaszítom magamtól...
Alexander2011. május 12. 00:19
a legnagyobb baj, hogy a magad kis tökéletes világához hasonlítasz mindent és minden ami más, hozzád képest tökéletlen! de tele vagy te is hibákkal, aprókkal és nem aprókkal! de felfedezni magad hiányosságait, viselkedési morálod fehér foltjait, csak mások segítségével, együttlét és kommunikáció útján vagy képes! így válsz lassan tökéletessé, vagy legalábbis rálépsz ama útra, mely ideális esetben a tökéletesség irányába mutat! ezért nem mindegy, hogy kit választasz barátnak, tanítónak, mesternek! ki az, aki útmutatást nyújt neked, hogy hogyan igazodj el ebben a felnőtteknek készült világban! ha tömegiszonyod van, érdemes kinézned a haverokkal valami jó bulikoncertre! szoktasd magad az elviseléshez! tudatosan próbálj hatni magadra és túllátni a tömegen! meglátni a célt mögötte, vagy benne egyetlen embert és rá koncentrálni, elnyomva magadban, vagy nem odafigyelve a környezet nyomasztó érzésére!
Sheldon2011. május 12. 00:09
Szia! Szerintem meg nem fog elmulni. Legalábbis, én ezt tapasztaltam. Viszont ne feledd, az ember szükségszerűen társas lény, akkor is, ha időnként a magányra vágyik, mert túl nagy a ''tömeg'' körülötte.
Alexander2011. május 12. 00:07
na most jól összezavartalak! :-D szóval a felfedezés, a másik megismerése, egy szorosabb kapcsolat, kivezet téged ebből az állapotból! ne hagyd veszni kíváncsiságod! ismerkedj érdekes, értékes emberekkel, fedezd fel az ő valós értékeiket! ez a mostani értékrend, ami benned él mások irányába, még nagyon sokat fog hangolódni... és az apró finombeállítások, a szerelem, a tökéletes rezonancia ráébreszt majd az igazi értékekre, elsősorban önmagadban...
Alexander2011. május 12. 00:02
jól érzed az a fajta mulandóságot, mi a más-sághoz vezet! próbálj meg kicsit a szavakon túl látni! sokan nem tudnak beszélni, de csak azért, mert nem szoktak! de gondolhatnak szépeket! szerintem felfedezni valakit, megismerni élmény! apró meglepik sorozata... ha meglátod a ''Változót'' azt a fajta másságot, ami felnyitja a szemed, Te is másképpen nézel majd embertársaidra!