Elhamvadó szerelem

 

Üresség csupán, mi átjárja lelkemet,

Mindent magába szívva issza a véremet.

Sötétség és hideg fut végig a testemen,

Nem érzem jól magam ezen a helyen.

 

Lenézés és harag csupán mi fogad,

Egy kedves szót egész este nem kap.

Meg nem értés, hazugság, fájdalom,

Ezektől egy teljes hegy is leomol.

 

Mit szívvel,lélekkel épít nehezen az ember,

Hangtalan morajlás se perc alatt elseper.

Nem keresi ott senki az áldozatokat,

Hisz’ senkit nem érdekelnek a halottak.

 

Mert test marad csupán, lélek nem,

Üresség és egy éjfekete verem,

Hol nem él meg öröm, vagy bánat,

S a szerelem egy pillanat alatt elhamvad.