Ég veled nyár..

Táncolni vágytam az esőben, hogy minden egyes csepp hozzám érhessen, hogy lássam a villanást az égen, halljam a dörgést és remegjen bele a térdem a rideg szélbe. S amikor véget ért, hát újra kezdtem, énekeltem és szédelegtem, de legfőképpen élveztem, mintha élnék, mintha minden egyes mozdulattal fiatalabbá válnék,s végül én is aprónyi esőcseppként a földre hullanék.  A vihar tovább állt ugyan, de nem vonz már a nyári szellő, nem hívogat a napsugár égető melege, vagy az ég szép kék színe…S nem tudok várni újabb zivatarra, újabb vágyra, ami feléget mindent, mégis enyhet ad a forróságban, nem tudok várni, nem tudok várni…Így hát ég veled nyár, ég veled…rohanok az őszbe, hol hulló falevelek táncolnak, s repülnek velem az égbe.