Barangolás

Sajnálom, hogy más nyitotta meg előtted
A boldogság birodalmát,
Mert én is képes lettem volna rá,
Ám, ha már így alakult:
Élvezd ki minden pillanatát!

Élvezd, ahogy átjárja testedet,
Öleld magadhoz, jó erősen,
Ne enged ki a kezedből, nyúlj utána,
Sose hagyd, hogy kihunyjon a lángja.
A lángja a szeretetnek, az életnek,
S tüze éltesse szerelmeteket,
Legyen ez a szövetség örök köztetek,
S legyen ez, az egyetlen, igaz szerelem.

Sajnálom, hogy most nem állok veled az esőben,
De tudom, ennek, így kellett lennie,
Hisz, ha tévednék, akkor nem imígyen lenne,
S most én ölelnélek meg téged a májusi esőben.

2012-05-24
Tatabánya

Hiányzik valami belőlem,
S nem tudom mi lehet ez,
Hiányzik minden ölelésed,
S tudom, nem érezhetem

Soha már azt, amit eddig éreztem,
Fájni fog még, hogy nem vagy már velem,
S nekem hozzá kell szoknom majd ehhez,
Meg kell értsem, az utam, itt ért a végéhez.

Furcsa, hogy míg öleltelek,
Nem éreztem tisztán mindezt,
Furcsa, hogy miután vége lett,
A szívembe mart minden emléke,
A sosem értett szerelemnek.

http://www.youtube.com/watch?v=xQS-NhBaq0U

Tatabánya
2012-05-14

Mikor először megláttalak,
Nem hittem el még,
Hogy te sem vagy más,
Csak egy újabb nagy esés.

És most itt állok egyedül,
Míg a vég ide nem ér!
Nagyon fázom nélküled,
De tudom: nincs már rá esély.

Hogy együtt lássuk a napot,
Ami majd felemelkedik felénk.
És itt kezdődött a vég.

Rád néztem, s tudtam, hogy az út véget ért.
Miért hinném ezek után, hogy szeretsz még?
Hisz más ölel át téged, és te viszont öleled,
Mondd miért hinném?

S, ha elhinném, akkor mi bizonyítaná azt,
Hogy az enyém vagy s nem az övé?
Csak egyedül engem szeretsz, és a szíved,
Csak is az enyém, csak az enyém.

Rég elhagytuk azt az ösvényt,
Amit együtt tapostunk ki,
Mikor hittük még, hogy
A halál se választhat el minket.

A válasz tudod, fáj, nagyon fáj,
A válasz tudod, fáj, nagyon fáj,
De, ha csak ennyi jár, járjon ez,
Ennyi is elég lesz, ha ez az élet.

A Guns and Roses - Nocvember Rain című dalának az átírása, hallásra, súlyos lelkiállapotban...

http://www.youtube.com/watch?v=8SbUC-UaAxE&ob=av2e

Azt hittem szeret,
Hogy én vagyok neki az egyetlen.
S lásd elrabolta egy "barát"...

És itt álok egyedül. Nem fázok az esőben,
De tudom, hogy enne: vége lesz!!
Ugrom, s majd roppan a csont,
Szerelmem volt, s most csak egy pont,
Egy olyan ember életében,
Kit soha senki nem szeretett...

Az egyik a barátom volt,
A másikat szerettem,
Az egyik átvert,
A másikkal szövetkezett.

Tiszteletreméltó, mondd miért?
S Éberen örködő, neked mit ér?
Rohadt a hely, és végre értem,
Zsiványak vagytok, nem kétlem,
És mégis fáj, hogy: ti ketten,
Én meg csak állok, a hegyszírten...

Tatabánya
2012-05-02