bankban blogja

Mit mondhatnék ? Szeretlek, s persze furcsa lehet, hogy ebből titkot sem csinálok,
hogy más szavát nem hallgatom, hogy egyszerűen és igazán szeretlek .
Elmenekülhettem volna, mégis maradtam, nem kényszerből csupán érzéseimtől vezetve,
s ha bármi fájt is, jár a megbocsátás, hisz ettől lesz igaz az ember szerelme.
Nem kérek önzőn , csak általad, nem akarok angyalt magam mellett, hasztalan,
légy önmagad, s ne kérj bocsánatot, ha néha elhagyják ajkad ostoba szavak.
Ember vagy Te is, hibáid lényedhez tartoznak, ne rejtsd, vállald büszkén azokat,
ahogy én is vállaltalak mindig, napsütés és vihar idején is, büszkén, akarva Téged,
ha kellett ezernyi csillag fényével erősítve a te pislákoló fényed, hogy újra égj !
Mit mondhatnék ? Szeretlek, szavak rengetegében, ostobán cseng leírva, de
elmondani újra és újra már nem lehet, mert elveszti jelentését, lényegét :
a szív remeg a  másik hiányától, de néha mégis jó a csend, hogy a hiány
érzete feltörjön ismét, s ne azért öleljünk, mert ezt várják tőlünk, hanem mert
a szívünk súgja ezt, s fogd a kezem, ha látod gyengülök, szoríts magadhoz,
súgd a fülembe e néhány mondatot, titkold, hogy mennyire szeretsz, hogy
azt a szívem érezhesse meg.
Mit mondhatnék ? Szeretlek, s csókjaid bódító illatai, mint rózsafüzérek,
orromban összegyűltek, szemembe könnycseppek kerültek. Hallgatom
ahogy a fák suttogják neved, hallom ahogy a madarak énekelnek egyetlen
nevet. A tiéd az és én büszkén kihúzom magam, arcomon a ránc kisimul, arcod
szemem elé képzelem és rádöbbenek : mit jelent egyetlen perc is nélküled.
Őrült ragyogása vagy életemnek, rohanás, száguldás a végtelenbe, de akarom,
nem érdekelnek furcsa közhelyek, hogy nem értenek az emberek, csupán Te
maradsz és én, mikor nyugalmat találtál mellettem, egy hídon átvezetlek, s
megmutatom a palotát az újabb lakhelyed, ami olyan lesz mint egy kis sziget,
de ahonnan belátod  végre a végtelent.
Mit mondhatnék ? Szeretlek, s amikor az öregkor már nem kerülhet el, s falon
egyetlen képet nézek én, simogass meg és mondd : látod régen ily gyönyörű voltam én .
Majd akkor szemem fáradtan rádszegezem és mosolyogva válaszolom :
akkor szép voltál, ma vagy gyönyörű, mert az évek megszépítettek minden veled
töltött percet. Akkor szerelmes voltam, ma csodám tárgya vagy, mert csodálatos, hogy
csapongó lelked mellettem maradt !
Akkor majd könnycseppek hagyják el gyönyörű szemed, átölelsz és az a kis sziget,
egy pár örök birodalma lesz.