8.napon

Sokat gondolkodok az élet értelmén. De még nem jöttem rá hogy miért is születünk meg. Van néhány jó pillanat az életünkben sokat küzünk, küszködünk és sok fájdalmat okozunk más embereknek még akaratlanul is. Öljük egymást egy darabnyi földrészért vagy hatalomért, pénzért. Általánosítunk és ezzel sok fájdalmat okozunk másoknak, mert sok ember szerint ha egy etnikum megver egy embert akkor az adott etnikumba tartozó emberek egytől-eggyig szemét . Nem lenne szabad ilyen általánosításokat tenni . "Mindig úgy bánj másokkal ahogy szeretnéd hogy veled is bánjanak " és ez az idézet nagyon helyt álló . Ha minden ember követné ezt az idézetet a társadalom is más lenne. És talán választ kapnék arra hogy miért is élünk. Hogy örömöt okozzunk egymásnak.

Kíváncsi lennék rá hogy az ember meddig bízhat a jobb élet eljövetelében . Lehet hogy ez is csak dajka mese, hogy el viseljük azt a sok szörnyűséget ami velünk történik ? Történtek már velem jó dolgok mert hazudnék ha azt mondanám hogy nem, de valahogy rövid időn belül az élet megmutatta hogy nem minden fenékig tejfel. A sok rosz feledésbe meríti azt a kevés jót amit az élet az utunkba sodor. Sokáig hajtogattam magamban hogy fő az optimizmus és még azt is hogy a remény hal meg utóljára, de nem hiszem hogy ezt a végtelenségig folytathatom. Én hálás vagyok minden kis apróságnak ami egy kis mosolyt és derűt csal arcomra,  nem is vagyok nagyravágyó nem kérek én egy 5-ös lottó nyereményt, csak annyit hogy én is érezhessem azt hogy van miért éljek. A szerelemről nem is beszélve . A szerelem képes elfelettetni minden rosszat és a legnehezebb pillanataidban segít hogy talpra állj, mert tudod hogy van kiért ezt végig csináld és megmutatod neki hogy igenis ennél többre vagy hivatott. Ha másért nem is már a férfiúi becsületedért is. De manapság egyre kevesebb a viszonzott szerelem. Mert itt is két ember kell a teljességhez, mint mindenhez. Hiába teper az ember és mindent megtesz annak érdekében hogy elnyerje a párja tetszését és kedvében járjon ha ő erre válaszul csak annyit mond ez kevés és tovább megy. Nem várom azt el, hogy a lábaim előtt heverjen csak annyit kérek, legalább fele annyira szeressen mint én őt. Ha nem szeret akkor mondja a szemembe és ne köntörfalazzon és rózsaszín fátyolfelhőbe takargasson. Az őszinteség az alapja mindennek és persze a bizalom. De ha egyszer vissza élnek az ember bizalmával onnantól kezdve történhet bármi nem lesz ugyan olyan mint volt. Most vissza térek a feltett kérdésemhez, meddig bízhatunk a boldogság eljövetelében ?

Majd amikor nem számítasz rá megjelenek egy csokor rózsával a kezemben és oda megyek, föléd hajolok majd füledbe súgom köszönöm hogy mellettem voltál és megmutattad mennyire is tudok szeretni .