augusztus blogja

Hegy tetejére vágyom
vissza veled.
Elbújni kiváncsi tekintetek elől,
ahol a zaj távolból hallható,
nem szól ott más csak a
madár,ők hallják
egyedül szerelmünk
ritmusos dallamát...

Napok óta csendes,

nem csacsog nem fecseg,

nem vág a szavamba,csendes.

Azt mondja csak a meleg teszi ezt.

Értem én,de valahogy mégis...........

szokatlan.

Már nem érdekel a miértre a válasz.

Ami volt,elmúlt.

Nincs több esély,nem kell a bánat

a még több keserűség.

Elég volt!

Lezártam életemnek azt a fejezetét,

a jó dolgokat nem tagadom a rosszat meg............

elfeledem.

Ahogy szemem zárva talált
mint egy dobozt
amiben elrejtetted kincseim.

-Olyannak éreztem magam-

Éreztem szemed letapogat
mintha kerested volna rejtett titkaim
mindent megleltél, amit nem rejtettem el

Mégis kincsnek kezeled
valóm ismered
kezedben mint homok szemek peregnek.

Oly régen koptatják apró kristályaim,
tenyered,
ahogy szemem zárva talál.

Érzem szemed, világító toronyként figyel
evezek feléd, vonz ez a fény.

Karunkat nyújtottuk egymásnak a bajban

de kezünk szívünket érte el.

Talán a sorsunk akarta így,de

barátságunk megmaradt,és

szivünkben a szerelem tüze ég.