Ariella kicsit másképp 2

-Akkor itt megvárom. Köszönöm hogy szólt.

-Szívesen.

-Valami baj van Ariel?

-Nincs.

-Miért kell várnod szivem?

-A gyámügytől keresnek.

-De..Jack rendesen elintézte a papírokat. Akkor...?

-Más miatt keresnek.

-Értem.

-Jó Napot! -jött be két öltönyös férfi.

-Jó Napot!

-Ariella Tebord-ot keressünk.

-Én vagyok.

-A nevem Stephen ő pediga kollégám Georg. A gyámügyi Hivataltól jöttük, mert és most lehet hoy jobb lesz ha leül. Tudja az édesanyja mikor beadta ide önt írt egy levelet az édesapjának, amiben csa azt felejtette el közölni hogymelyik otthonban van, így az édesapja magnnyomozót fogadott fe, de csak most találtak magára.

-Tessék?

-Ez nagyszerű Ariel! Megtalált az édesapád!

-Odakint van. Behívhatjuk?

-Igen.

-De jó. Végre lesz egy igazi apukád.

-Edward nem tudom hogy mit csináljak, mert én Wilhelmet tekintem az édesapámnak.

-Hát már kettő van. -megölelte és megpuszilta a homlokát.

-Ariella Tebord bemutatom édesapá Tylert. Tyler bemutatom a lányodat Ariellát.

-Kislányom! Megölelhetlek?

-Menj Ariel! -suttogta Edward!

-Igen.

Megöelték egymást.

-Úgy örülök, hogy megtaláltalak. Szeretnék minél többet megtudni rólad és tartani veled a kapcsolatot. Sőt mi lenne ha hozzám költöznél. Pont olyan gyönyörű vagy, mint az édesanyád.

-Köszönöm. Bemutatom Edward Fullert a páromat.

-Szia Edward!

-Jó Napot Mr. Tebord.

-Örülök, hogy jó kezekben vagy Ariella!

-Csak Ariel!

-Rendben. Nagyon sajnálom ami a nevelőszüleiddel történt.

-Köszönöm.

-Lenne kedved esetleg sétálni velem vagy beülni valahova?

-Az igazág az, hogy Arielnek ennie kellene valamit, mert ma mé nem evett.

-Akkor gyertek meghívlak titeket egy közeli vendéglőbe.

-Köszönöm a meghívást, de nekem haza kell mennem. Ariel hívj fel ha végeztél és érted megyek.

-Rendben. Köszönöm.

-Én is köszönöm, hogy kicsit egyedül maradhatok a lányommal.

Bementek a vendéglőbe és leültek az asztalhoz. Gyorsan rendeltek.

-Mesélj magadról szivem!

Ariel elmesélte élete legfontosabb eseményeit. Az édesapja is ezt tette. Kiderült, hogy Arielnek vannak féltestvérei és egy mostoha anyukája.

-Szeretnélek majd bemutatni nekik.

-Örömmel megismerném őket.

-Mit szólnálhozzá ha holnap elvinélek hozzánk. Vagy inkább mi látogassunk meg téged?

-Inkább én mennék, mert nem szeretném Dr. Fulleéket megbántani hogy ők magukhoz vettek én meg most viszem da a rokonaimat.

-Megértem. Milyen jólelkű vagy.

-Köszönöm.

-Nincsenek gyerekkori képid?

-De igen. Majd megkeresem őket és van egy-két videó is, majd kölcsönadom őket.

-Köszönöm. Nézd! Hoztam magammal képeket. Ő a feleségem Evelin, a fiam Daniel és a kislányom Diana.

-Hasonlítanak rád.

-Köszönöm. Biztosan jól kijöttök majd.

-Igen. Akkor most felhívom Edwardot. A csaldod már biztosan hiányol.

-Tudják hogy hol vagyok.

-Értem. -telefonált és még kicsit beszélgettek, amikor bejött Edward.

-Jó Estét Mr. Tebord! CSak bejöttem szólni, hogy már itt vagyok, ha gondolod majd kijössz.

-Mindjárt megyek.

-Nehezen egedlek el ugye tudod?

-Holnap találkozunk Tyler! Bocsánat, de még nem tudlak apának szólítani.

-Megértem kicsim.

-Hát akkor...

-Jó éjszakát!

-Jó éjszakát!

-Vigyázz magadra szivem!

-Te is!

Beszállt az autóba.

-Holnap el akar vinni magához.

-Itt voltam Ariel! Hallottam mindent. El akar vinni magához és szeretné ha vele is laknál. Éjjel összeszedem a gyerekkori képeidet és a videókat rólad.

-Köszönöm.

-El szeretnél menni? Úgy értem odaköltözni. Kérlek őszintén álaszolj mert nem látok a fejedbe.

-Szretnék megismerkedni a családjávl, de nem szeretnék elköltözni tőled. Ennél közelebb még nem voltam hozzád. Nem élnémtúl ha elveszítenélek.

-Nem fogsz. Ne aggódj! Mindig melletted leszek.

Megcsókolták egymást és bementek a házba.

-Sziasztok!

-Sziasztok! Aiel éhes vagy?

-Köszönöm, de már vacsoráztam.

-Akkor nem készítek semmit.

-Köszönöm, de miattam igazán ne fáradozz! Majd elkészítek magamnak valamit ha éhes leszek.

-Rendben. Akkor mi most felmegyünk a szobánkba.

-Mi is.

Ariella elment fürdeni aztán lefeküdt aludni. Reggel mikor felébredt Edward nem volt a szobában. Lementa nappaliba.

-Jó Reggelt!

-Jó Reggelt Edward?

-Elment a fiúkkal. Vadászni.

-Értem.

-Már itt is vagyunk. Szeretnéd hogy elvigyelek édesapádhoz?

-Megköszönném.

-Azonnal jövök és már mehetünk is.

-Előbb azért felöltöznék.

Nevettek. Negyed óra múlva találkoztak é el is indultak.

-Ott maradsz te is ugye?

-Nem hiszem, hogy engem is szívsen látnának.

-Zavarnának?

-Nem. Már metanultam kontrolállni maga. Nálad volt eddig a legnehezebb, mert azt hittem ár az első órán hogy rádvetem magam és megöllek. De meg tudtam állni.

-Azt hiszem megérkeztünk. Azt mondtad itt lakik.

-Hát ezt a címet adta meg, de azt nem mondta, hogy nagy házban él. Ez a ház majdnem akkora mint a tiétek.

Ekkor egy férfi lépett oda a kocsihoz. Edward letekerte az ablakot.

-Jó Napot! Edward és Ariel?

-Igen.

-Az édesapja már várja önöket. Megkért, hogy ha megérkeznek vezessem be önöket.

-Hát akkor menjünk.

Kiszállt a kociból és segített Arielnek kiszállni.

-Vissza jövök érted ha végeztél.

-Ne hagyj itt kérlek!

-Nem hizem hogy a meghívás rám is vonatkozott.

-De igen. -jött ki a kapun Tyler.

-Jó Napot Mr. Tebord!

-Szia Tyler. 

-Sziasztok! A meghívás a lányomnak szólt és mivel a lányom párja vag téged is szívesen látunk, így ha őt hívom téged is.

-Köszönöm Uram.

-Gyertek csak beljebb!

Mikor beléptek az ajtón az ebédlőbe vezették őket.

-Jó Napot! Sziasztok!

-Sziasztok!

-Bemutatom nektek a lányomat Ariellát és  barátját Edwardot. Ő pedig a feleségem Evelin, a fiam Daniel és a kislányom Diana.

-Örülök, hogy megismerhettelek.

-Én is.

-Akkor együnk!

-Edward....

-Köszönöm szépen, de én nem hetek, mert szigorú diétán vagyok.

-Valóban?

-Igen.

-Hát akkor esetleg innál valamit?

-Nem. Köszönöm.

-Te azért eszel ugye szivem?

-Igen.

-Gondolom tanulsz még ugye?

-Igen. A következő tanévben fogok érettségizni.

-Daniel is. Biztosan jól tanulsz

-Hát nehéz volt hogy nem év elején kezdtem el a faluban az iskolát, de nem lett olyan rossz az átlagom.

-Valójában hárm négyese lett egyébként mind ötös. -vágta rá Edward.

-Gratulálunk.

-Kösznöm.

-És te mivel foglalkozol?

-Ariel évfolyamtársa vagyok, de valójában a lánya védelmezésére szánom az életemet.

-Tessék?

-Ezt azért mondta, mert nagyon ügyetlen vagyok és mindig Edward segít. Megmentette az életemet is.

-Csakugyan?

-Igen. Az iskolánál álltam, amikor majdnem elütött egy autó, de Edward szerencére ott volt mellettem így ellökött.

-Köszönöm Edward.

-Semmiség.

-Van tervetek a jövőt nézve?

-Egyelőre csak annyit tudunk,hogy nagyon szeretjük egymást és szeretnénk együtt lenni minél többet. Ariel szeretne orvos lenni.

-Valóban?

-Szép szakma.

-Te mi szeretnél lenni Daniel?

-Gonolom én viszem tovább a családom válalkozását.

-Értem.

-Én táncosnő szeretnék lenni. -sólalt meg a kislány is.

-Táncosnő? Akkor zeretsz táncolni. Én sajnos nm tudok.

-Majd megtanítalak jó?

-Rendben. Köszönöm Diana.

Megcsörent Edward telefonja. Kiment beszélni.

-Kedves fiú. Látszik rajta hogy odavan érted.

-Bár néha az az érzésem hogy fel akar falni.

Mosolyogtak.

-Elnézést, de nekem most el kell mennem.

-Valami baj van?

-James!

-Mi történt vele?

-Jack azt mondta hogy nem komoly, de szükségük van rám.

-Sajnálom. Akkor menjünk!

-Maradj itt! Jobb ha egyedül megyek.

-Ahogy gondolod.

-Telefonálj ha jönnél és még nem értem vissza.

-Rendben.

Elbúcsúztak egymástólmajd Ariel visszaült az asztalhoz. Két órán át beszélgettek, mikor belépett Edward.

-Edward?!

-Örülök hogy visszajöttél.

-Hogy van a testvéred?

-Köszönöm jobban.

-Akkor köszönjük szépen a meghívást, de most már megyünk.

-Biztosan nem maradtok még?

-Igen.

Elbúcsúztak és elmentek.

-Mi történt James-el?

-Ha elmondom meg fogsz ijedni és lehet hogy el akarsz majd költözni.

-Mi történt vele?

-Rohama volt. Mindenkit me akrt harapni és dobálózott, támadt mindenkire. De Jack lenyugtatózott és már jól van. Valószínűleg kimerült, de azért jobb ha nem maradsz vele kettesben.

-Költözzek el?

-Dehogyis. Csak jobban kell figyelnünk.

-Rendben.

A nap további részében dvd-t néztek. Egy romantikus filmet néztek.

-Gondolom neked ez nem tetszett ugye?

-Élveztem, mert veled nézhettem.- odahajolt és megcsókolta Arielt. Lefektette és egyre hevesebben csókolóztak. Edward simogatni kezdte Ariel testét, de hirtelen berontott Mary.

-Edward! Meg akarod ölni?

-Mary mit csinálsz?

-Ariel jól vagy? -lépett oda hozzá.

-Jól. -értetlenül nézett Maryre.

-Mary megmagyaráznád miért rontottál be?!

-Láttam. Azt láttam amit épp csináltatok aztán hogy hirtelen elvesztetted az önuraladat és bántottad Arielt.

-Ez nem történhet meg.

-Vigyázz Edward!

-Rendben, de most már menj!

-Jó.

Ariel csak ült az ágyon felhúzott lábbakal és kezeit átkulcsolta a térde előtt. Edward odament és átölelte.

-Jól vagy?

-Igen, csak nagyon kínosan érintett, hogy Mary úgy látott minket.

-Jaj szivem! -átölelte és érezte hogy megnyugodott.

-Akkor elmegyek fürdeni.

-Várj! Folytathatnánk...

-Ez jó ötlet?

-Tudom kontrolállni magam. -megcsókolta a lányt és hátra döntötte majd ráült és levetkőztette. Végigsimogatta testét először a kezével, aztán az ajkát húzta végig Ariel hasán felfelé. Csókolóztak és .....

-Jól vagy? -kérdezték egyszerre mikor már csak egymás karjaban feküdtek.

-Én még soha nem voltam ilyen boldog.

-Én sem éreztem még hasonlót.

Megcsókolták egymást, de kopogtak, így csak a takarót húzták magukra.

-Edward most mit csináljunk?

-Fiam minden rendben?

-Igen Jack!

-Bemehetek?

-Nem hiszem hogy ez most jó ötlet lenne.

-Szeretnélek megnézni titeket.

-Rendben gyere!

-Edward! -szólt rá hangosan Ariel.

-Csak kíváncsi voltam, hogy...-mikor meglátta őket hogy csak a tkaró takarja el őket meglepődött és megállt.

-Látod jól vagyunk. És igen. Azt csináltuk.

-Edward! -szólt rá Ariel és vörös fejjel takarta el a fejét.

-Ugye tudjátok hogy ez nem volt túl jó ötlet?

-Miért? Szeretjük egymást.

-Ezt tudom, de...Később vissza jövök és elmondom.

Mikor kiment Arie kapkodva felöltözött, d közben elsírta magát.

-Mi a baj szivem?

-Már a fél családod látott minket. Még soha nem éreztem magamat ilyen kínosan senki előtt. Ráadásul lehet hogy kárt tettünk egymásban. Vagy...

-Ne aggódj! Nyugodj meg! -kinyitotta az ajtót résnyire, hogy Jack tudja már bejöhet.

-Bejöhetek?

-Gyere!

-Üljetek le!

-Baj van ugye? Edwardnak semmi bántódása nem fog esni ugye?

-Ne aggódj Ariel! Tudjátok már eleve nagyon veszélyes volt amit tettetek, mert bármikor elveszthette volna az önuralmát és átjuthattatok a másikba különböző kórokozókat, ami Edwardra nézve nem veszélyes de rád igen és fordítva.

-Szóval mind a ketten meghallhatunk?

-Azt azért nem, de ha már megtörtént ezeket vegyétek be és ha úgy gondoljátok vegyetek be belőle minden nap reggel és este. Edward neked dupla adagra lesz szükséged.

-Szóval nem lesz bajunk ha ezeket szedjük?

-Nem.

-Látod? Mondtam hogy nincs baj.

-Azért csak óvatosan.

-Rendben.

-Jack beszéletnék veled? -szaladt utána Ariel.

-Tessék?

-Biztos nem lesz baj?

-Biztos. De ha nem érzed jól magad cak szólj és megvizsgállak.

-Köszönöm.

Megfürdött és lefeküdt aludni. Másnap reggel reggeli után Edward felhívta a szobába.

-Van számodra egy meglepetésem.

-Tényleg? Mi az?

Hátára tette és kiugrott vele az ablakon. Suhantak az erdőben, fáról fára ugrottak, sznte repültek, mikor már majdnem kiértek megállt.

-Itt vagyunk. Nyisd ki a szemed!

-Hű! Milyen szép ház. Ki lakik benne?

-Hát...egyenlőre senki, de ma berendezzük és estemr a közös házunkban alhatsz.

-Tessék?

-Ide elhívhatod a családodat is. Boldogan élhetünk kettesben.

-Én... szóhoz sem jutok.

Edward nyakába ugrott és csókolóztak.

-Köszönm, köszönöm, köszönöm. De mikor készülta ház?

-Míg te éjjelente aludtál mi nem csak vadászni mentünk el.

Este beköltöztk a házba. Ariella nagyon jóban volt a Fuller családdal is és olyan volt a kapcsolata az édesapjával és a mostoha családjával is mintha mindig így lett volna. Egyik nap Ariell rosszul lett. Épp a Fuller házban voltak látogatóban.

-Baj van?

-Csak megszédültem.

-Mostanában egyre többször. Nem vizsgálnád meg Jack?

-Épp akartam javasolni. Gyere! -ultrahangos vizsgálatra vitte.

-Baj van?

-Ariel...gyermeket vársz.

-Tessék?

-Anya leszel.

-Hogy? Az nem lehet...és Edward? Mi lesz velünk? és a baba?

-Ne aggódj! A gyermekednek elvileg semmi baja nem lesz.

Ariel összeszedte magát és kiment Edwardékhoz.

-Na?

-Edward beszéletnénk?

-Persze.

-Terhes vagyok.

-Hogy? De hát ez fantasztikus.

Nagyon boldogan várták a kicsi világra jöttét. Folyamatosan vizsgálták, de semmi baja nem lett. Rendes emberkét született csak nagyon gyors volt. Arielék boldogan nevelték fel és a gyermekük megértette,hogy azédesapja mindig fiatalos marad, mí az édesanyja már ráncos idős hölgy lett, de Edward még mindig úgy szerette mint az elején. Azonban Ariella Tebord 84 évesen elhunyt. Edward eltemette és tovább nevelte fiát, de fia is elhunyt. Edward azóta magányosan é az ardei házban csak szüleihe látogat el időnként és minden nap elmegy kedvese Ariella és fia Carlos sírjához. Elhatározta hogy örökké gyászolni fogja családját és nem megy ki többet az erdőből. Még ma is az erdőben él és arra járkál ahol erdő van. Talán egy nap mégis felbukkan valamelyik városban.

VÉGE