Ariella
Ariella
Ariella egy fiatal lány, aki nevelőszüleivel él a városban.
-Ariel!
-Igen Katy?
-Szeretnénk veled beszélni. -a szobába bejött Wilhelm, Ariella nevelőapja.
-Valami baj van? Nagyon komolyak vagytok.
-Tudod, hogy nekem új munkát kellett keresnem ugye?
-Igen.
-Találtam egyet.
-Dehát ez nagyon jó hír. Vagy nem?
-De igen csak van egy kis baj vele, így kértem néhány óra haladékot. Ma este hívnak fel.
-Mi a baj vele?
-Egy kis faluban van. Én lennék ott a rendőrfőnök.
-Olyan, mint a seriff?
-Igen. Oda kellene költöznünk, így nem mondtam egyenlőre választ.
-Mert ha itt szeretnél maradni, akkor inkább ezt lemondom és keresek majd másikat.
-Ne! Wilhelm ez egy jó lehetőség és ha ti költözni szeretnétek, akkor költözni fogunk.
-Köszönöm szivem! -ölelték meg őt.
-Mikor költöznénk?
-Minél hamarabb! Ma elmehetnénk akár házat nézni.
-Jó ötlet.
-De te megbeszélted a barátnőddel hogy találkozol vele.
-Tudom de majd lemondom.
-Szükségtelen. Majd megnézzük mi és szerintem az tetszeni fog neked is.
-Ahogy gondoljátok. Akkor én el is megyek.
-Érezd jól magad kislányom!
Sietett és mikor elért a barátnője házához bekopogott.
-Szia Ariel!
-Szia Mike! Laura itthon van?
-Elment a boltba, de mindjárt jön már. Addig gyere be!
-Köszönöm.
-Valami baj van?
-Nem.
-Ariella látom rajtad, hogy valami nincs rendben. Nem tartozik rám?
-Valójában úgyis megtudod. Elköltözöm egy kis faluba.
-Hogy? De miért? Mikor? A szüleiddel?
-Aput kirúgják a leépítések miatt, így másik állást keresett és abban a faluban ő lenne a rendőrfőnők.
-És mikor mentek?
-Most mentek házakat nézni és ha megvették megyünk is.
-Te jó ég! Muszáj neked is velük menni?
-Mike még kiskorú vagyok és ők a gyámjaim. Szóval nincs sok választásom.
-Mondtad nekik, hogy nem akarsz velük menni?
-Ők boldogok, hogy elmehetnek oda és Wilhelm lesz a rendőrfőnők, a seriff. Nem akarom őket megbántani, így velük költözöm Porki-ba.
-Tessék? -lépett be az ajtón Laura.
-Jaj Lala nem akartam, hogy így tudd meg. Én akartam elmondani neked.
-De...
-Sajnálom. Hiányozni fogsz!
Sírva átölelték egymást majd felmentek Laura szobájába.
-Nemsokára mennem kell, hogy megtudjam mikor költözünk.
-Annyirafogsz hiányozni.
-Te is nekem!
-Ezt búcsúajándéknak vettem.
-Az ékszerdoboz,amire már olyan régóta vágytam...hű Ariel nagyon szépen köszönöm.
-Ugyan semmiség.
-Én pedig neked adom azt a képet, ami nagyon tetszett neked.
-Köszönöm szépen.
-Ariel!
-Tessék Mike?
-Anyukád keres telefonon.
-Megyek!
-Tessék!
-Szia Anyu!
-Szia Szivem! Képzeld találtunk egy nagyon szép házat. Már lefoglalóztuk és megkötöttük a szerződést. Holnap költözhetünk is, mert reggel átutaljuk a pénzt és a ház már egy ideje üres.
-Értem. Akkor elköszönök Lauráéktól és megyek is. Szia!
-Szia!
-Rossz hír?
-Nagyon gyorsan elintézték, mert régóta nem lakik a házban senki, így megkötötték a szerződést és holnap délután költözhetünk is. A következő hetet és tanévet már ott kezdem.
-Akkor...
-Hiányozni fogsz, de mos muszáj mennem csomagolni. Szia!
-Szia! Szia Mike! Csókolom!
-Majd írj!
-Te is! És látogass meg amint tudsz.
-Ígérem.
Megölelték egymást és Ariella haza ment. Otthon összecsomagoltak és lefeküdtek aludni.
-Anyu segítek még a maradékot elcsomagolni a konyhából és az egyéb helyekről.
-Köszönöm.
Fél órája pakoltak, amikor valaki csengetett. Katy nyitott ajtót.
-Szia Mike!
-Jó Reggelt Katy! Ariel itthon van?
-Gyere be!
-Inkább itt kint beszélnék vele ha lehetséges lenne.
-Mindjárt szólok neki.
Ariella hamar kiment.
-Szia Mike!
-Szia!
-Csak nincs valami baj? Jól vagytok? Laura?
-Semmi baj. Jól vagyunk. Bár Laura folyton sír és bevallom én is nagyon szomorú vagyok.
-Te?
-Igen,mert...
-Mert?
-Valójában azért jöttem hogy átadjam az én búcsú ajándékomat.
-Tessék? Jaj Mike, de én nem készültem neked semmivel. Gondolhattam volna rá, de csak Laurának akartam ajndékot adni és...
-Ariel! Nem azért vettem. Nekem nem kell ajándék, mert örökre emlékezni fogok rád. Ezt azért vettem neked, hogy te se felejts el engem és emlékezz arra amit most mondok. Ez a plüss a tanu rá, hogy bevallok neked mindent.
-Mindent? Mi mindent?
-Születésed óta ismerlek és mindig jó barátok voltunk, de egy éve mikor átjöttél hozzánk, rájöttem, hogy megváltozott valami. Szerelmes lettem beléd.
-Tessék?
-Sajnálom Ariel, de úgy éreztem lehet hogy utoljára látlak és így el kellett mondanom.
-Köszönöm, de sajnos nem tudom mit mondjak.
-Semmit. Adok egy puszit és már itt sem vagyok.
Megpuszilták egymást megölelték a másikat aztán Mike elment és Ariel besietett a házba.
-Kár hogy nem hamarabb jutott az eszébe.-mondta Katy mikor beért Ariella.
-Egyáltalán nem. Nem tudok rá úgy nézni, mint egy fiúra. Ő nekem mindig is a legjobb barátnőm bátyja lesz és csak egy barát. Semmi több. Sajnálom hogy ő így érez.
-Nos lányok azt hiszem bepakoltam a kocsiba mindent. Mehetünk.
-Hát akkor viszlát ház!
-Örültem, hogy itt lakhattam.
Az úton csak nézték ahogy elhaladnak mellettük az ismerős házak, fák, emberek, aztán szemlélték az új tájat.
-Megérkeztünk Ariella!
-Hogy tetszik?
-Nagyon szép. Biztos jól fogjuk itt érezni magunkat. Egy szép ház egy csöndes és nyugodt faluban.
-Igen.
-Viszont itt hamarabb kezdődik az iskola, mert több szünet van. Sajnálom szivem, de holnap tanítás.
-Tessék? Már holnap? Még be sem iratkoztam. Nincs is tankönyvem és...
-Ezt mi már lerendeztük.
-Rendben. Akkor most megyek és kicsomagolok.
-Várj! Tudnod kell, hogy itt lakik Wilhelm fivére.
-Szóval van egy nagybátyám?
-Igen.
-Értem.
Felment és kicsomagolt a szobájában. Másnap reggel Wilhelm vitte őt kocsival az iskolába. Mikor bement mindenki őt nézte.
-Szia! Te Ariella Tebord vagy ugye?
-Igen.
-A nevem Herold Barc.
-Honnan tudod ki vagyok?
-Nézz körül! Kicsi ez a falu és mindenki ismer mindenkit. A nagybátyjád pedig említette hogy hogy hívnak.
-Értem.
-Gyere! Megmutatom hol lesz órád.
-Köszönöm.
Az órán megismerkedett Leonora-val és Igorral.
-Kémiád lesz. Az itt van. -bement vele a terembe és a tanár Edward Fuller mellé ültette.
-Akkor óra után találkozunk.
-Köszönöm Herold.
-Szia!
A mellette ülő fiú elhúzódott tőle a pad szélére és a padot markolászta. Óra végén pedig gyorsan eltűnt. Mikor kiment a teremből Herold már várta.
-Szia!
-Szia!
-Jössz ebédelni? Leona és Igor is ott lesz.
-Köszönöm.
Ebédnél beszélgettek és egész jóba lettek. Mikor kiment az ebédlőből egy vadonatúj autónál állt a kémián mellette ülő fiú, Edward Fuller. Őt nézte. Ariella már kicsit zavarban is volt, de meglátta Wilhelm rendőrautóját.
-Szia!
-Szia! Na milyen napod volt?
-Jó. Szereztem néhány barátot is. Leona Swan, Herold Barc és Igor Sanctes.
-Rendes családból származnak. Én is ebben a faluban nőttem fel.
-Szóval ismersz mindenkit?
-Igen.
Megérkeztek.
-Vendégünk van? Csak nem a testvéred?
-Nem. Vele összevesztem. Nem igazán beszélünk.
-Sajnálom. De akkor kié lehet ez az autó. -kiszállt a kocsiból.
-Tetszik?
-Nagyon. Bár elég réginek tűnik, de nagyon jól néz ki.
-Örülök. Ugyanis ezt neked vettük.
-Tessék?
-A tiéd. Mégsem járhatsz folyton a rendőrautóval.
-Köszönöm apu! -átölelte majd mikor kijött az anyja őt is megölelte.
-Szívesen szivem.
Másnap a kocsijával ment az iskolába. Fizikaórán nem volt ott Edward. Ebédnél megint a barátaival ült.
-Leona ki az a három fiú meg az a lány, aki néz titeket?
-Ők a Fuller család tagjai. Nagyon különösek. Nem beszélnek senkivel csak egymással és sokat hiányoznak. Edward például ma sem jött. Egyébként a többiek Mary, David, James és John. Örökbefogadták Dr. Fuller és a felesége örökbefogadták őket.
-Értem.
-Egyébként téged néznek nem minket.
-Engem?
-Bizony. Rólunk már mindent tudnak, de te új vagy.
-Lehet. Most viszont megyek. További szép napot!
-Szia!
Másnap mikor megérkezett az iskolához és parkolt Edward ott állt a kocsijánál.
-Szia Ariel!
-Szia Igor!
-Segítek bevinni a holmid. Fizikád lesz ugye?
-Igen. Honnan tudod?
-Nekem nincs első órám, de láttam, hogy neked igen ezért bejöttem.
-Köszönöm Igor, de csak azért jöttél be hogy láthass?
-Igen. Gyere,mert mindjárt csengetnek.
-Megyek.
Leült Edward mellé.
-Megyek, mert mindjárt tényleg csengetnek.
-Rendben. Köszönöm, hogy bejöttél.
-Szívesen.
-Szia! Edward Fuller vagyok! -fordult oda hozzá.
-Szia! Ariella Tebord!
-Tudom. Ne haragudj, hogy múltkor még csak be sem mutatkoztam.
-Semmi gond. -Ariella észrevette, hogy a szeme most türkiz, pedig tegnap még fekete volt.
A tanár elkezdte az órát. Páros feladat volt.
-Tesssék! Kezd csak te! -ajánlotta fel Edward és odaadta neki a kémcsövet a folyadékokkal. Majd Edward folytatta. Ők voltak készen először, így ők kapták a legjobb jegyet.
-Ügyes vagy Ariel!
-Te is.
Az órának vége lett. Edward ma nem szaladt el. A többi óra könnyen ment. A következő napok gyorsan elrepültek. Már másfél hete járt ebbe az iskolába. Fizikaórán most külön feladatot kaptak és Edward megint elhúzódott tőle, pediga napokban még beszélgettek is. Testnevelés órán az ő csoportja össze lett vonva Edwardék csoportjával. Ő csak nézett, hogy milyen ügyesen mozognak a többiek és Edward milyen gyors. Mikor őt is beállították megijedt.
-Ariel gyere már! Most te jössz! Nem kell félni. Ez csak néhány szekrény.
A feladat az volt, hogy a testnevelés órán használt szekrények egymással szembe voltak állítva és nekik át kellett ugraniuk. Ariel habozott egy darabig de mivel miatta állt a sor hát nekiindult. Az első néhányat ügyesen átugrotta, de középen megbotlott és feldöntötte a szekrényt és leesett. A mögötte lévők őt figyelték és felborították a szekrényeket. Ariel a szekrények között állt. Edward odasietett és megtámasztotta a szekrényt, hogy ne nyomja össze Arielt, aki rémülten nézett rá, miközben Edward szorosan ölelte.
-Köszönöm.
Edward nem felelt csak nézett rá fekete szemekkel.
-Kontaktlencsét hordassz?
-Nem. Miért?
-Csak észrevettem, hogy egyszer fekete a szemed egyszer türkiz.
-Nincs kontaktlencsém.
-Te tudod, de nem értem miért kell erről hazudnod. Most kérlek engedj el.
Karjaival elengedte őt, de szemével kísérte további lépteit. Az óra végén Edward megint elsietett és most néhány napig nem jött iskolába. Ariel azt hitte miatta, mert mikor azt mondta hazudikijesztően nézett rá. Hétfőn azonban már ment iskolába, de nem volt fizika órájuk, így nem találkoztak csak az ebédlőben látták meg egymást.
-Ariel! Edwar Fuller téged bámul. -figyelmeztette Leona.
Edward intett neki fejével.
-Ne menj oda Ariel! -figyelmeztette Igor.
Ariel nyelt egyet és elvett egy almát. Majd elindult Edward felé.
-Szia Ariel!
-Szia!
-Ülj le! Kérlek!
Ariel hátranézett barátaira, majd leült.
-Beteg voltál?
-Mondhatjuk így is. Szeretnék veled beszélni.
-Nézd nem akartalak megbántani, amikor azzal vádoltalak, hogy hazudsz. Nem tudtam megmagyarázni, hogy csinálod. Mégegyszer köszönöm, hogy megmentettél tesin. Elkezdtem gondolkodni hogy csinálod mindezt.
-Mit?
-Edward lehet hogy sokan nem veszik észre, mert így nőttek fel, de én észrevettem.
-Mit?
-Változik a szemed színe, időnként kedves vagy időnként nem, nagyon gyors vagy és nem szereted a Napot!
-És mire jutottál?
-Az nem számít.
-De igen.
-Csak rám tartozik és most inkább megyek.
-Várj!
Belenézett a szemeibe és mintha elbűvölték volna.
-És még ez is...
-Mi?
-Hagyjuk. Mire várjak?
-Mond el mire jutottál, mert rólam van szó, így rám is tartozik.
-Rendben. Arra gondoltam, hogy olyan lehetsz, mint Pókember vagy Superman.
Edward nevetett.
-Látod ezért nem akartam elmondani, mert kinevetsz. -felállt, de a fiú megfogta a karját.
-Ne haragudj! Csak tudod én nem vagyok szuperhős. És egyáltalán nem vagyok olyan jó sem.
-Tessék?
-Pókember és Superman a jó oldalon álnak, de mi van ha én vagyok a rossz?
-Tessék?
-Nagy veszélyben vagy ha velem vagy.
-Nézd ha nem akarsz velem lenni mond meg és nem kötelező, de ne gyere nekem ilyenekkel jó?
-Megijesztettelek?
-Nem.
-Kár.
-Edward tulajdonképpen mit akarsz?
-Elmondom ki is vagyok valójában, de nem itt.
-Rendben. Akkor menjünk az iskola elé.
Mikor kimentek Edward odaállt szorosan Ariel mellé.
-Nem akarlak megijeszteni, de elmondom hogy történt. Mikor 17 éves voltam a családom súlyos fertőzésben szenvedett. A szüleim belehaltak és már majdnem én is. Dr. Fuller pedig úgy döntött megment. Így átváltoztatott...
-Mivé?
-Ezzé. Most már örökké 17 éves leszek. Nem fogok meghalni és a nevünk vérivók.
-Vámpír vagy?
-Igen. Azért vagyok olyan különös. De a vámpírok között is a jobb. A mi családunk nem az emberek vérével táplálkozik, hanem állatokéval.
-Szóval nem bántotok embereket?
-Nem. De a kísértés nagy. Főleg ha olyan illata van annak az embernek mint neked. Nagyon finom.
-Erre mit mondjak...
-Semmit. Szerettem volna ha megtudod. Minden vámpírnak van valami képessége. Én meghallom mások gondolatát, de rajtad nem igazodom ki. Nem tudok olvasni a fejedben. De érzem szerelmes lettem beléd.
-Hogy?
-Megértem ha félsz tőlem és nem akarsz velem lenni. Valójában ez lenne a legjobb számodra.
-Nem akarom ezt. Kedvellek. Illetve....
-Illetve?
-Amikor belenéztem a szemedbe elbűvöltél és hasonlóan éreztem én is.
Edward megsimogaítta a lány mindkét karját.
-Akkor holnap találkozunk.
-Igen.
-Szia!
-Szia! -Ariel hazament és gondolkodott. Rájött, hogy nagyon szerelmes Edwardba.
Másnap reggel leparkolt az iskola előtt és láta, hogy Edward a bejáratnál áll és őt nézi.
-Szia!
-Szia!
-Elkísérlek a tornaórádra.
-Köszönöm.
-Megnézem mit csináltok. Nincs órám.
-De.... Inkább ne. A múltkor is te mentettél meg tornaórán.
-Azért megyek most is.
-Szükségtelen. Nagyon béna vagyok mindenhez.
-Nem baj. Szeretlek nézni.
-Megyek, mert elkések.
Gyorsan átöltözött és elkezdődöt a tornaóra. Ma nem volt sérülés. Mikor kijött az ajtó előtt várta Edward.
-Edward?!
-Ma egész jó voltál. Megúszta mindenki sérülésmentesen.
-Igen.
-Most megyek, mert nekem is lesz órám ,de majd megkereslek.
-Jó.
Elmentek órára. A negyedik óra technika volt, ahol egy lány elvágta az ujját és nagyon vérzett. Ariella pedig elsápadt és majdnem elájult.
-Herold kísérd el az orvosiba!
-Igen Tanárnő.
Kimentek az épületből.
-Gyere! Nincs messze!
-Inkább leülnék egy kicsit a lépcsőre. -lefeküdt és arcát a földhöz nyomta.
-Biztos nincs gond?
-A hideg most jól esik.
Edward sietett oda.
-Ariella! Mi történt?
-Egy lány elvágta technikán az ujját és Ariel rosszul lett tőle. Az orvosiba kell kísérnem, de...
-Majd velem jön.
-A tanárnő azt mondta, hogy én kísérjem el.
-De nekem nincs órám, te pedig biztosan nem szeretnél lógni ugye?
-Ariel itthagyhatlak vele?
-Nem lesz baj. Jól vagyok.
Herold megfordult és elment.
-Fel tudsz állni?
-Igen. -felállt de megrogyott a térde.
-Elég rosszul nézel ki. -mondta Edward mosolyogva, miközben kezébe vette és úgy vitte az orvosiba. Adtak neki jó hideg vizet, aztán kicsit még leültették, majd azt mondták jobb ha hazamegy.
-Tudsz járni? -kérdezte mosolyogva Edward.
-Ki.
-Nem bírod a vért?
-Nagyon vicces vagy. -elindult a kocsija felé, de Edward visszarántotta és a karjaiba esett.
-Mit csinálsz?
-Azt mondta jobb ha hazamész. Majd én elviszlek.
-És mi lesz az én kocsimmal?
-Ne aggódj azt is elviszem. Csak kicsit később.
-De...
-Ariel, ez nem kérés volt. Szállj be a kocsimba.
-Rendben.
Megérkeztek Ariellaékhoz.
-Honnan tudtad, hogy itt lakok?
-Ez maradjon az én titkom.
-Edward?!
-Előbb elmegyek a kocsidért. Mindjárt itt vagyok. Addig feküdj le még egy kicsit.
Felment a szobájába és lefeküdt. El is aludt. Negyed óra múlva azonban arra ébredt, hogy valaki simogatta a haját. Érezte, hogy az illető ajka a füleinél van.
-Jobban vagy?
-Edward! Igen.
-Most már elmondod honnan tudtad hol lakok?
-Vigyázni szoktam rád.
-Nem egészen értelek.
-Éjjelente.
-Hogy?
-A szemközti fán szoktam ülni és téged nézlek, ahogyan alszol. Nagyon aranyos vagy.
-Ezt mégis hogy képzeled?
-Nehogy azt hidd, hogy én vagyok a legrosszabb odakint. Meg akarlak védeni.
-De...
-Csss. Kérlek! Ne haragudj rám! Fontos vagy nekem.
-Nem tudom mit mondjak. Kiderül, hogy nem is miattam nem jöttél iskolába hanem azért mert valójában nem is vagy ember és otthon kellett maradnod. Valójában már vagy 100 éve 17 éves vagy és még mindig így nézel ki. Utána néztem a vámpíroknak és azt hiszem sokat megtudtam.
-Apukádék nemsokára megjönnek. Remélem valóban jobban vagy. Holnap találkozunk.
-Rendben.Szia!
-Szia!
Másnap reggel mire felkelt megint egyedül volt a házban. Elindult a kocsijához, de látta, hogy Edward ott áll az utca túloldalán és őt nézi. Odasietett hozzá.
-Jó Reggelt!
-Jó Reggelt!
-Hogy aludtál?
-Köszönöm egész jól.
-Gyere! Elviszlek iskolába.
-Nem is tudom...
-Ne kéresd magad.
Beült a kocsiba. Csendes volt.
-Mi a baj?
-Semmi.
-Szeretném tudni mit érzel, de nem látok a fejedbe.
-Nem fontos.
-Nekem az. Talán félsz tőlem?
-Nem.
-Pedig talán jobb lenne.
-Nem értelek. Egyszer kedves vagy, egyszer nem. Utánam jössz, de azt mondod, jobb ha nem vagyunk egymás közelében.
-Féltelek. Félek, hogy egyszer nem tudok uralkodni magamon és akkor....
-Megölnél?
Edward elfordította a fejét és az utat nézte. Az iskolánál együtt mentek be. Óra után Edward terem előtt várta.
-Szia!
-Szia!
-Tudom hogy lukas órád van. Szeretnék mutatni neked valamit.
-Mit?
-Csak gyere! Bízz bennem.
A lány követte. Az erdő felé mentek.
-Hová viszel?
Edward fellépet az egyik fa alacony ágára és a kezét nyújtotta.
-Bízz bennem!
Ariel megfogta a kezét és a fiú felhúzta maga mögé, majd a hátára tette.
-Kapaszkodj!
-Edward le fogsz ejteni!
-Ne félj!
Nagyon gyorsan ugrott át fáról fára. Ariel olyan szorosan fogta és úgy megmerevedett, hogy mikor megálltak nem merte elengedni.
-Megérkeztünk. -levette a hátáról a lányt és maga elé állította, aki egyből lenézett és mivel vagy 15-20 m magasan álltak megszédült.
-Megőrültél? Le fogunk esni.
-Ne élj ennyire. Vigyázok rád.
-Remélem is. Elképesztően gyors vagy.
-Hát igen. Ne le nézz csak nézz el arra.
-Gyönyörű.
-Igen.
-Lassan vissza kell mennünk.
-Ariel még csak öt perce megy az óránk.
-Hű.
-Gyönyörű vagy.
A lány elpirult és mereven nézték egymást Edwarddal, aki közelebb hajolt hozzá és megcsókolta.
-Edward?!
-Bocs, de már nem tudok uralkodni magamon. Nagyon szeretlek.
-De azt mondtad, hogy az illatom irritál téged.
-Minél többet vagy velem annál kevésbé zavar.
Megölelték egymást.
-Mit szólnál hozzá, ha ma este eljönnél hozzánk?
-Hogy hozzátok? A Fuller házba?
-Igen. De megértem ha félsz és nem akarsz annyi vámpír közé jönni.
-Nem félek. Vagyis nem attól csak, hogy nem fognak kedvelni.
-Hihetetlen vagy ugye tudod? Épp most hívtalak meg egy rakás vámpír közé és te attól félsz, hogy nem kedvelnek majd?
-Tudom hogy nem tudnál bántani.
-Akarattal semmiképp.
-Rendben. Köszönöm a meghívást.
-Akkor innen mehetünk is egyből hozzánk.
-Jó. De most jobb ha visszamegyünk.
Gyorsan visszaértek. Kémia órán filmet néztek. Mintha szikrázott volna körülöttük a levegő. Egymáshoz akartak érni, de mikor Ariel hozzá akart érni Edward kezéhez bekapcsolták a lány melletti ventilátort és Edward befogta az orrát.
-Szeretnél helyet cserélni?
-Nem.
-Edward nem akarom hogy miattam szenvedj!
-Kibírom.
-Miről beszélgettek az órámon?! Szeretném tudni, mert biztos érdekesebb mint ez a film.
-Elnézést! -szólalt meg Ariel.
-Nos miről volt szó?
-Elnézést Tanárnő az én hibám. -vágott közbe Edward. Csak megkérdeztem, hogy szeretne e helyet cserélni vagy lát rendesen.
-Kérem a lovagiasságát most hagyja otthon.
-Igen.
Óra végén Edward gyorsan kiment a teremből. Az ebédlőben sem látták. Mikor megfordult vették észre, hogy valójában egyedül ül egy asztalnál.
-Ariel ne menj oda! Nem kellene vele találkoznod! Hidd el nem jó ember.
-Köszönöm a figyelmeztetést, de szeretek vele lenni. -mikor a fiú intett neki ő odament hozzá.
-Ne haragudj, hogy hirtelen eltűntem, de hirtelen megcsapott az illatod. Ne értsd félre. Nem iritál hanem ellenkezőleg. Éppenhogy vonz. Nem szeretném ha bajod esne, így jobbnak láttam ha kiszellőztetem a fejem.
-Rendben. Semmi gond.
-Akkor eljössz hozzám?
-Azt hiszem ezzel még kicsit várni kell. Edward ha még nem vagy biztos benne, akkor inkább ne.
-Nézd Ariella én ...szóval tudod mit érzek irántad, de ha megtelítődöm az illatoddal ...még nem vagyok olyan erős veled kapcsolatban. Össze vagyok zavarodva. Nem tudom mit kellene tennem vagy mi lenne jó és veled kapcsolatban sem tudom mit tegyek....nem úgy gondoltam Ariel!
Belenyúlt a táskájába.
-Tessék! -átnyújtott egy pulcsit.
-Ez meg mi?
-A pulcsim. Rajta van az illatom. Ha kitisztult a fejed és már nem leszel összezavarodva szólj. Addig ne játszadozz velem, kérlek! Te is tudod, mit jelentessz nekem, de nem szeretném ha bizonytalan lennél. Hát tessék. Ennek olyan illata van, mint nekem. Ha úgy érzed erős vagy már beszélünk majd és tisztázzuk a dolgokat. Addig jobb ha nem beszélünk.
-Ariel!
-Ne! Ne érj addig hozzám. Nem akarom, hogy amíg meg vagy zavarodva beszéljünk, vagy hozzám érj, esetleg újra megcsókolj! -felállt és el akart menni. Edward megfogta a karját.
-Csak nem akarsz jelenetet csinálni az ebédlőben?!
-Nem. Csak kérlek hallgass meg!
-Engedj el!
Mary,David,James és John látták mi történik. John odament és megfogta Edward karját.
-Edward engedd el! -szólt rá hangosabban. Az ebédlőben mindenki őket nézte. A fiú végül elengedte Arielt, aki megfordult és elszaladt. Biológia órán nem is figyelt mit vesznek. Óra után kiment az iskolából és látta, hogy Edward a kocsijánál áll és őt nézi. Elindult felé, de Ariel a másik irányba ment az erdő felé.
Edward felkapta a hátára tette és észvesztő gyorsasággal futott az erdőben. Ugrált fáról fára és gyorsabban futott, mint ahogy egy versenyautó menne.
-Edward eressz! Tegyél le! Nem hallottad mit mondtam! Edward kérlek!
A fiú megállt egy fa tetején és letette a lányt.
-Remek. Nem igazságos, hogy ide hoztál. Én innen nem tudok lemenni.
-Azért hoztalak ide, mert innen nem tudsz elszökni előlem és nincsenek itt a testvéreim, hogy segítsenek neked.
-Jól van. Mond el amit akarsz. Meghallgatlak, de aztán leviszel innen ugye?
-Igen. Én szeretlek téged. Tudsz rólam és a vámpírokról szinte mindent. Nincs titkom előtted. Az illatod megzavar, de minél többet vagyunk együtt annál kevésbé. Hozzá fogok szokni hidd el. Csak egy kis idő kell hozzá. Mikor bekapcsolták a ventillátort hirtelen jött túl sok az illatodból, mert ha együtt vagyunk akkor magam tudom kontrolállni hogy mennyit engedhetek meg érted?
-Értem Edward. Most kérlek vigyél vissza, de ne olyan sebesen!
Edward hazavitte Arielt és elment. Ariel a szobájába szaladt és sírt. Elment zuhanyozni, hajat mosott, de a sírása nem szűnt. Mikor visszamenta szobájába Edward ott ült a székében.
-Edward?!
A fiú odament hozzá, de Ariel hátrált.
-Ariel ne félj tőlem!
-Miért jöttél?
Ariel a falnál állt már. Edward megállt előtte és karjával a falnak támszkodott, így a lány nem tudott elmenni. A füléhez hajolt és mélyeket lélegzett. Ajkával végigsimogatta Ariel ajkát, nyakát és vállát. Majd szorosan magához húzta és ölelte. A haját megimogatta és még mindig mélyen lélegzett. Szembe nézett a lánnyal és suttogni kezdett.
-Visszahoztam a pulcsidat. Nem lesz baj. Már azt hiszem nem fogok átváltozni ha megérzem az illatod. Látod most sem lett semmi baj. -megfogta a lány állát és száját a lány szájához érintette. Megcsókolta. A lány meredten nézett rá.
-Valami baj van Ariel?
A lány nem szólalt meg csak nézett.
-Ariel szólalj meg!
-Csak...csak...nem is tudom. Most valahogy máshogy csókoltál.
-Fájt?
-Nem. Dehogy. Finom volt csak meglepő. Reggel még elmenekültél most meg megcsókolsz.
-Kitisztult a fejem. Tiszták az érzéseim.
Ariel megsimogatta Edward száját és megpuszilta majd leült az ágyra. Edward leült mellé és nézték egymást. Közelebb hajoltak egymáshoz és csókolóztak. Egyre hevesebben, de végül Edward felugrott.
-Ne! Ezt nem szabad! Nem akarlak bántani téged!
-Hiszen nem bántottál.
-Ha tovább folytattuk volna akkor igen. Ha veled vagyok minden percben uralkodnom kell magamon, de ha átadom magam az érzéseimnek elszáll minden önuralmam.
-Értem. Semmi baj. Ne haragudj! Nem történt semmi. És nem lépünk toább, hogy történhessen. Így jó lesz?
-Tökéletes.
-Velem maradsz?
-Ameddig csak szeretnéd.
-Köszönöm.
-Holnap beszélj a szüleiddel. Tudniuk kell, hogy velem vagy.
-Tessék?
-Meg kell tudniuk, hogy ha esetleg valami bajod esne, tudják mi miatt lesz.
-Jó. Ha ezt akarod, majd beszélek velük.
Lefeküdtek az ágyra. Ariel odabújt Edwardhoz.
-Zavar?
-Egyáltalán nem.
-Akkor jó.
Beszélgettek még, de végül Ariel elaludt. Mikor reggel felébredt Edward nem volt mellette. Körülnézett a szobában és látta hogy a székben ül.
-Jó Reggelt!
-Jó Reggel Edward! Hát mégis itt maradtál?
-Megígértem, de hazamentem átöltözni.
-Látom.
-Akkor ma eljössz hozzánk?
-El. Várj meg itt! Felöltözöm.
Fél óra múlva jött vissza.
-Így jó leszek?
-Nem illik ilyen kihívóan megjelenni egy vámpír családnál.
-Öltözzek át?
-Csak vicceltem Ariel! Gyönyörű vagy. A legjobb választás volt ez a mélyen kivágott levendula színű blúz ezzel a szép világos farmerrel.
-Akkor mehetünk?
-Nem mondtad el a szüleidnek, hogy hol leszünk.
-Tudtam hogy ezen fogsz kiakadni, így rámondtam az üzenetrögzítőre.
-Remek. Akkor induljunk.
A kocsiban beszélgettek és nevetgéltek. Végül az erdő széléhez értek. Egy ösvényen mentek az autóval, amikor megláttak egy hatalmas házat.
-Hűű. Meseszép.
-Te vagy mesesép.
Kinyitotta az ajtót és bekísérte Arielt. Mr. Fuller és a felesége már mentek is eléjük.
-Sziasztok!
-Jó Napot Mr. Fuller! Mrs. Fuller!
-Szólíts minket nyugodtan Jack-nak és Mel-nek.
-Köszönöm.
-Hogy tetszik a ház?
-Meseszép.
-Nézzetek körül nyugodtan.
-Sziasztok! -érkezett meg Mary, David, James és John.
-Sziasztok!
-Gyere Ariel! Megmutatom a házat.
Mindent bejártak a házban és Arielt elbűvölte.
-Még soha nem láttam ehez fogható épületet.
-Hát volt néhány évtizedünk amíg megcsinálhattuk. Gyere! Megmutatom a szobámat.
Mikor beléptek Ariella megállt.
-Gyere beljebb!
-Itt minden fehér.
-Igen. Az tiszta szín. Hagyomány hogy a hálóinknak fehér színűnek kell lennie.
-Értem.
-Gyere ülj le mellém!
Ariel odabújt Edwardhoz, aki szorosan átölelte. Bekapcsoltak egy halk lágy zenét. Edward odahajolt és megcsókolta Arielt. Lágyan csókolóztak jónéhány percig.
-Gyere! -felálltak és Edward táncolni akart.
-Edward! Én nem tudok táncolni.
-Ezen segíthetünk. -a lábára tette és úgy táncoltak. Majd Edward ismét megcsókolta Arielt, aki felsikított majd elájult.
-Ariel!
A többiek berohantak a szobába.
-Mi történt?
-Én...-elvették a kezeiből Arielt!
-Mit csináltál vele.?
-Csak megcsókoltam, de eddig még nem ájult el.
-Hozzatok valami hideget! -utasította őket Dr. Fuller.
-Mi történt vele?
-Ne aggódj Edward! Nem lesz baja. Csak túlhevült a csókodtól. Nem szabad egymás után sokszor vagy sokáig csókolnod egy embert, mert annak felhevül a teste és elájul.
Hoztak egy kis jeget, amivel megdörzsölték nyakát, ajkait és a kezeit. Fel is ébredt.
-Ariella! -Edward szorosan megölelte.
-Mi történt?
-Elájultál, mert....
-Tudom. De miért? Mitől?
-Ha egy vámpír megcsókol egy embert, akkor az ember teste elkezd melegedni, így nem szabad sokáig csókolóznunk vagy egymás után sokszor.
-Értem. Már jól vagyok. Semmi bajom.
-Köszönjük és bocsánat az ijedség miatt.
Kimentek a szobából. Edward felemelte Arielt és szorosan ölelte.
-Annyira sajnálom! Mondtam, hogy veszélyes vagyok rád nézve.
-Ugyan. Fantasztikus volt a csók.
-Azt hiszem most jobb ha visszamegyünk hozzátok.
-Ahogy gondolod.
Mikor lementek az emeletről ott állt egy idegen férfi.
-Sziasztok!
-Szia Jay!
-Bemutatom a barátnőmet Ariellát.
-A nevem Jay. -szimatolt és mereven nézett Ariellre. A szemei feketék lettek. Edward hirtelen Ariel elé lépett.
-Nekünk most mennünk kell.
Beültek a kocsiba és gyorsan elhajtott.
-Ma éjjel is veled maradok.
-Ő is közületek való?
-Igen.
Mikor visszaértek Arielékhez, akkor vették csak észre, hogy egy cetli van az asztalon, amit reggel nem figyeltek. A szülei visszamentek a régi házukhoz, mert akadt a ház körü valami probléma.
-Nem hagyhatlak egyedül.
-Nem is szertném. Megyünk valahova?
-Jobb lenne most itt maradni.
Elindultak Ariel szobája felé, de Ariel megszédült. Edward megfogta.
-Jól vagy?
-Igen. Csak...
-Csak...?
-Azt hiszem ma még nem ittam és...
-Te jó ég! Ez az én hibám. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy neked enned és innod is kell. -felkapta és felvitte a szobájába. Letette az ágyra s elővette a telefont. Rendelt ebédet. Ariella mindent megevett.
-Köszönöm.
-Nincs mit.
Másnap reggel Edward karjaiban ébredt.
-Jó Reggelt!
-Jó Reggelt!
-Azt hiszem haza kellene menned még mielőtt világos lesz.
-Miért?
-A szüleim bármelyik percben bejöhetnek és te a tegnapi ruhádban vagy.
-Igazad van, de ígérd meg hogy vigyázol magadra.
-Ígérem.
-Én pedig ígérem gyorsan visszajövök.
Edward elment és rá tíz percre csengettek.
Lement és kinyitotta az ajtót. Jay állt előtte, aki azonnal belökte az ajtón és bement.
-Jay?!
-Ariella! Láttam Edward már el is ment. Bánhatja, hogy elszalaszt egy ilyen finom falatot.
Ariella fel akart szaladni a szobájába, de Jay elé vágott.
-Hova olyan sietősen?
-Mit akarsz tőlem?
-Tudod már egy napja nem ittam egyetlen ember vérét sem és mikor megláttalak téged nagyon megszomaztam és mikor megéreztem az illatodat is tudtam, hogyte kellessz nekem. Edwardo már régóta ismerem és most felvehetsz neki egy búcsúüzenetet.-elővett egy kamerát és bállította, hogy őket vegye.-Hello Edward! Nagyon helyes kis barátnőre találtál, de ugye tudod hogy nem közénk való? Persze hogy tudod. Egyszer már elvettem őled a szerelmedet csak ő belehalt. Akkor nem tudtál a nyomomba eredni, mert a lány szüleivel foglalkoztál. Lássuk most lesz-e elég erőd bosszút állni.
-Edward ne állj bosszút miattam! Hagyd őt! Nem számít!
-Fogd be a szádat! -arcon vágta úgy hogy a lány elájult. Fogta a kamerát és a lánnyal együtt egy üres házba ment. Ott újra beállította a kamerát és venni kezdte a lányt, aki akkor tért magához.
-Ariella! Köszönj szépen! -a lányfelállt és el akart szaladni.
-Hát még mindig nem jöttél rá, hogy nem tudsz elmenekülni előlem?! Ennél azért okosabbnak hittelek. -felemelte a lányt és a falhoz vágta. Ariell ráesett egy tükrös szekrényre. A feje hirtelen vérezni kezdett. A férfi kivette a kazettát és egy madárral elküldte Edwardnak. Egy másik kazettát tett be a gépbe és folytatta.
-Edward bosszút fog állni.
-Nem. Megkértem rá és ő ezt tiszteltben fogja tartani.
-Csak hiszed szivem. Csak hiszed!
A lány el akart kúszni, de a férfi a lábánál fogva visszahúzta és eltörte a lábát. A lány sikított. Jay mindent felvett. Megcsókolta a lányt jó hevesen, aki érezte, hogy ég a szája. Sikítozott fájdalmában, de a férfi csak nevetett. Edward ekkor ráugrott és ellökte onnan. Mélyen Ariella szemébe nézett és küzdött a férfivel. A férfi kilökte Edwardot az emeletről és Ariellához futott.Felemelte és a másik falhoz vágta. Edward újra rátámadt a férfire, de a férfi kiszabadult Edward szorításából és újra a lánynál termett, akinek a feje már nagyon vérzett és a lábából is folyt a vér. Jay megragadta a kezét és megharapta, majd Edwardnak ugrott. Megjelent Mr. Fuller(Jack) és a fiai. A fiúk segítettek Edwardnak míg Jack a földön fekvő lányhoz szaladt. Elkezdte kötözni a sebeit, amikor a lány vonaglani kezdett és ránatózott a földön. Közben hangoan sikított. Edward odasietett.
-Edward Jay megharapta őt!
Edward elkezdte szívni a fogynomból a mérget.
-Edward elég lesz! -szólt rá Jack.
-Edward meg fogod ölni! -kiáltott rá David. John pedig elhúzta a lánytól. Jay-el végeztek végleg.
-Edward! -suttogta a lány.
-Itt vagyok! -odatérdelt mellé.
-Edward! -kiáltott rá James.
-Már jól vagyok.-suttogta és odahajolt a lányhoz. Megfogta a kezeit és megpuszilta.
-Edward! A tűz! Oltsd el a tüzet! Mindjárt elér ide! Meg fogunk égni! Segíts Edward kérlek!
-Ariella itt nincs tűz.
-A harapás miatt halucinál és úgy érzi elég a teste. Jég kellene.
Edward felkapta és elvitték A Fuller házba. Ott Jack bekötözte és ellátta. Néhány napig azonban nem tért magához és mikor végre kinyitotta a szemét nem tudta hol van. Csak pislogott, mikor Edward odahajolt hozzá.
-Ariella!
-Edward?!
-Igen. Én vagyok. Hogy érzed magad?
-Nem is tudom. Gyengének. Annyira sajnálom.
-Mit?
-Hogy nem vigyáztam magamra.
-Ugyan. Egyetlen ember sem lenne képes megvéden magát egy vámpírral szemben.
A lány a harapás helyére nyúlt, ami be volt kötözve.
-Hát mégsem álom volt vagy halucináció.
-Sajnos nem. Remélem megbocsátasz, hogy nem tudtalak megvédeni.
-Hiszen megvédtél. Élek.
-De megharapott téged és a véredből kellett innom.
-A lényeg, hogy élek.
Jack lépett be.
-Szia Ariella!
-Mr. Fuller! Jack! Köszönöm, hogy megmentettek.
-Örülök, hogy végre magadhoz tértél. Néhány napot bizony átaudtál.
-Néhány napot?
-Igen. Nagyon aggódtam érted szerelmem.
-És a szüleim?
-Sajnálom, de...
-De...?
-Jay rájuk küldte a vámpír barátját.
-Tessék?
-Annyira sajnálom. Hidd el! Végeztünk vele is, de mire odaértünk már késő volt.
-Neeem!-kiáltott. Edward kiment a szobából.
-Nyugodj meg Ariel! Kérlek! Most nem szabad felzaklatnod magad.
-Átváltoztak vagyvégzett velük?
-Sajnálom. Az utóbbi. Edward magát okolja a történtekért. Nagyon kiborult szegény és azt mondta, ha ember lenne most biztosan végezne magával. Haragszol rá?
-Nem. Mikor mehetek haza?
-Ariel nincs ott senkid. Itt jó kezekben vagy.
-Szeretnék a saját házunkban lenni. Kérem Mr. Fuller! Kérlek Jack!
-Még néhány napig itt kell maradnod.
Ariella behunyta a szemeit és sírt. Jack kiment a szobából és magára hagyták néhány órára. Jack visszament hogy újra megvizsgálja.
-Jobban vagy?
-Nem is tudom. Edward hol van?
-A szobád előtt. Nem akar bejönni, de nem is hajlandó elmenni előle. Mindennél jobban szeret téged.
-Tudom. Én is őt. Kérem legalább ön segítsen rajtunk. Csak meg kell harapnia és örökké együtt lehetek Edwarddal. Ez mindkettőnknek nagyon fontos. Nélküle már nem létezem de én öregedni fogok Edward pedig örökké 17 éves lesz. Ahogy múlnak az évek én ráncosabb és rondább leszek, de Edward után minden 17 éves lány vágyakozni fog és...
-Csss. Ariella nagyon szeretném ha te és Edward boldogok lennétek örökké egymás mellett, de ez sajnos lehetetlen. Nem foglak azért bántani.
-Értem. Viszont azt hiszem, hogy nem tarthat itt akaratom ellenére. Törvényesen nem ugye?
-Nem. Tényleg nem.
-Akkor én most haza megyek.
-De....
-Kérem Mr. Fuller ne! Jack ne mondj semmit! Csak kérlek add ide a ruháimat. Átöltözöm.
Jack odaadta a lány ruháit és kiment a szobából. Ariella talált egy papírt és egy tollat, így írni kezdett:
,,Drága Edward!
Tudod, hogy mndennél jobban szeretlek és mindennél többet jelentesz nekem, de nem lehetünk együtt, mert tudom hogy ha velem vagy minden percben uralkodnod kell magadon. Te örökké 17 éves leszel, de én öregedni fogok és ráncosodni. Az évek múlásával én öregebb, ráncosabb és rondább leszek, míg utánad egye több 17 éves lány fog vágyakozni. Nem szeretnék neked és a családodnak semmi rosszat. Amíg csak élek emlékezi fogok rád és a családodra. A sírba viszem magammal az emlékedet és ha én meghalok majd odafentről figyelek rád. Ha én már nem leszek és a csillagokra nézel a szemembe nézel és ha esik azeső tudni fogod, hogy utánad sírok ha süt a nap rád gondolok és az emlékedtől lezek boldog. Nekem is fáj, de ennek így kell lennie. Ne gyere utánam és ne keress többet. Szeretném ha emlékeidben ilyennek maradnék meg. Egy szeleburdi, ügyetlen lány, akinek egyetlen bűne, hogy beléd szeretett. Végtelenül hálás vagyok Neked és a Családodnak is. Mindent köszönök szépen!
Szeretlek:
Ariella Tebord
Ui: Ne felejts el! "
A levelet letette az ágyra. Kimászott az ablakon és átmászott a fára, amiről könnyedén le tudott menni. Ott volt az ő kocsija is. Nem értette, hogy került oda, de mivel arra sem emlékszik hogy jutott el a Fuller házba, így csak beült és elhajtott. Mikor a házukhoz ért berontott és a szobájába ment. Egy hátizsákba belerakott néhány szükséges holmit és elindult kifelé. Megszólalt a telefon és bekapcsolt az üzenetrögzítő:
-Ariel! Ariel! Tudom hogy ott vagy és kérlek ne menj el! Várj meg ott! Meg foglak találni bárhová is mész. Szükségem van rád. Szeretlek!
Ariel leült a székre a konyhában és csak sírt. Már nem volt ereje a konyhából kimenni a kocsiig. Kopogtak, de nem nyitott ajtót. Nagy csattanás és az ajjtó bedőlt. Ariella megijedt.
-Ariel!
-Edward?! Nem találtad meg a levelet?
-De igen. Hogy képzeled, hogy elmész és azt kéred ne keresselek.
-Edward hát nem fogod fel. Lassan idősebb leszek mint te. Imádlak. Valóban mindennél jobban, de sajnos lehetetlen, hogy együtt legyünk.
-Nem számít, ki mennyivel idősebb és hogy néz ki. Szeretjük egymást és ez a lényeg.
-Jobb ha most elmész.
-Nem hagyod el a várost ugye?
-Majd holnap találkozunk az iskolában.
-Eléd jövök.
-Ne! Köszönöm, de egyedül megyek. Ne gyere elém. Szépen kérlek ne keresd többé a társaságomat.
-Az ajtót gyorsan megcsinálom.
-Köszönöm.
Tíz perc múlva készen lett. Oda akart menni Ariellához, de ő az ajtóhoz ment és kinyitotta.
-Akkor holnap.
-Szia Edward!
-Szia!
Egész este csak sírt míg el nem aludt. Reggel evett egy kis tányér műzlit. Az iskola parkolójában észrevette, hogy minden tekintet rá szegeződik. Edward a kocsijánál állt és nézte. Herold, Igor és Leona áris ott álltak mellette.
-Szia!
-Sziasztok!
-Nagyon sajnáljuk a evelőszüleidet.
-Köszönöm.
-Te jobban vagy?
-Igen.
-Edward téged néz. Összevesztetek?
-Ez bonyolult történet és mindjárt csengetnek.
-Igaz.
Az órákon próbált nagyon figyelni. Ebédnél újra Leonáékhoz ült, de ők másról beszélgettek. Edward leült a testvéreihez, de Ariellát bámulta, aki felállt és kisietett az ebédlőből. Az iskola előtt meglátott egy férfit a kocsijánál, akit már látott és tudta, hogy vámpír, de nem a jobbak közül, mert ő emberekre támad. A vámpír észrevette és Ariella szaladt vissza az ebédlőbe. Át akart szaladni rajta, de Edward megfogta a derekánál és magához húzta.
-Mi történt?
-Eressz el! Nem akarom, hogy mindenki megtudja kik vagytok, de ha itt megyek hátra talán nem fog megölni csak megharap és akkor...
-Cssss! Elég!
-Vidd ki innen Edward! -szóltak neki a többiek, akik máris kirontottak az ebédlőből.
-Edward eressz el! Hagyd hogy idejöjjön. Legalább annyit engedj meg neki, hogy megharapjon. Ha szeretsz ezt megeteszed.
-Hát nem érted?! Pont azért nem engedem,mert mindennél jobban szeretlek. Nem akarom hogy apokig szenvedj miatta és te is olyan állat módjára élj mint én.
-El van intézve a dolog. -sietett oda Mary. -Jól vagy Ariel?
-Semmi bajom. Most viszont menni szeretnék.
-Hagyd Edward!
Ariel elindult, majd megfordult.
-Edward! -szólt utána majd odaszaladt hozzá és ráugrott. Ölelték és csókolták egymást. Egyre hevesebbek lettek és Edward foga felsértette Ariel ujját.
-Ariel!
-Hagyj!
-Jack, de jó hogy itt vagy. Szívd ki a mérget! Kérlek! Még nem fáj neki, mert csak megsértettem.
-Had nézzem!
-Csak egy kis helyen.
-De elég mélyen. A méreg fele jutott körülbelül a szervezetedbe. Kiszívm ha szeretnétek, de ez a kis méregadag csak azt jelenti számodra, hogy örökké fogsz élni és mindig ennyi idős leszel. Ugyanúgy fogsz élni, mnt egy ember, de csak félig leszel az. Viszont a vámpírok már nem jelenthetnek számodra veszélyt, mert nem fogják érezni az illatodat.
-Ne szívd ki Jack!
-Jack szívd ki! Nem akarom hogy szenvedjen.
-Nem lesz napokig rosszul. Már különben is késő.
Visszamentek az ebédlőbe. Edward és Ariella külön asztalhoz ültek. Herold, Igor és Leona odamentek.
-Ariel csak nem öszejöttél Edwarddal?
-De igen. Összejöttünk.
A sarkban ültek egypadon. Leona és a fiúk visszamentek saját asztalukhoz hogy befejezzék az ebédet.
-Edward azt hiszem kezdődik az a roham amiről Jack beszélt.
Edward az ölébe húzta és mivel mindenki őt nézte, hogy elvonják róla a figyelmet Mary és John veszekedést színleltek.
-Nagyon fáj?
-Igen. Az ujjaim és a karom. Nagyon fáj!
-Harapj rá erre! -nyomta a szájához a pulcsiját.
Ariel szorosan harapa úgy fél órán keresztül, közben nagyon leizzadt és falfehér lett.
-Múlik a fájdalom.
-Mostmár mindjárt vége.
Annyira elgyengűlt, hogy mikor felállt összerogyott. Észre sem vették őket, mert mindenki Mary-t és David-et figyelte, ahogy azon veszekedtek, hogy melyikük menjen haza a jobb autóval. Edward a karjába vette Arielt és úgy vitte ki.
-Majd én elviszlek!
-Köszönöm, de csak egy kis vízre van szükségem.
-Mindjárt odaérünk. -megszólalt Edward telefonja. Jack azt mondta, hogy beszélje rá a lányt, hogy költözzön oda.
-Vigyél haza! Hozzám haza! Kérlek!
-Ahogy akarod.
Mikor bementek a házba Ariel arra kérte Edwardot vigye fel a szobájába, mert még olyan gyenge volt, hogy nem tudott felmenni egyedül a lépcsőn.
-Szeretnéd, hogy elmenjek?
-Ne!! Azt ígérted addig maradsz, amíg szeretném. Azt hiszem még szeretném, de most van egy kis dolgom. Mindjárt jövök. Addig nézz tévét.
Elment és lezuhanyozott hideg vízzel. Felfrissült. Majd átöltözött.
-Edward!
-Tessék?
-Elküldhetlek a boltba?
-Persze. Mi hozzak?
-Zsemlét, szalámit, vajat és gyömbérlevet.
-Máris itt vagyok.
Amíg a fiú vásárolt Ariella bepakolta holmiját egy nagy bőröndbe. Mikor Edward visszajött ő a konyhában ült.
-Meghoztam mindent.
-Nagyon szépen köszönöm.- miután evett és ivott feltöltődött még jobban.
-Most mi legyen?
-Hogy érted?
-Azt mondtad még szeretnéd ha egy kicsit itt maradnék.
-Igen. Gyere velem! -felmentek a szoba elé.-Nekem nincs képességem és csupán annyi jut a vámpírságból, hogy nem zavar a vér, nem bántanak a vámpírok és örökké élhetek. Ugye?
-Igen.
-Szóval ha megkérlek segítenél levinni azt a bőröndöt a kocsihoz. Megígértem Mel-nek, hogy odaadom neki a nevelőanyukám ruháit.
-Viszem is.
A kocsiban csendben ültek egymás mellett. Mikor kiszálltak felmentek Edward szobájába. Egyedül voltak a házban.
-Mirt akarod, hogy az anyám bőröndjét ide hozzam.
-Sajnos te nem tudsz aludni szóval ha megígéred hogy veszünk egy ágyat, akkor elárulok valamit.
-Mit?
-Nem Mel-ek van benne ruha.
-Csak nem...?
-De igen. Most hogy mind a ketten ennyi idősek maradunk örökké, így ide költözhetek. Már nem fog bántani egyetlen vámpír sem, mert már nincs meg az az illatom. Remélem ez neked nem baj.
-Megvan még az illatod csak nem olyan erős. Szóval én érezhetem milyen finom merta közeledben vagyok. Nagyon közel. -közelebb hajolt és az állát végighúzta Ariella arcán, nyakán és vállán, majd megpuszilta a száját és megcsókolta. Szorosan magához ölelte és csókolták egymást. A heves csók közben levetkőztették a másikat és egymáséi lettek.
-Csodás vagy Ariel!
-Te vagy az Edward! Hány lánnyal voltál eddig?
-Egyetlen lánnyal sem voltam még ilyen közeli kapcsolatban.
-Száz éve 17 éves vagy és most voltál először lánnyal?
-Igen.
-Értem.
-Edward te vagy az?
-Ez Jack!
Gyorsan felöltöztek és úgy tettek, mintha az ablakban beszélgettek volna.
-Edward sajnálom, hogy....Ariella?!
-Igen. Azt mondtad szeretnéd ha ide költöznék és mivel már nincs mitől félnem és én is örök életű lettem így ide jöttem. De ha már nem áll akkor hazamegyek.
-Dehogyis lányom! Örülök, hogy itt vagy. Most már ez az otthonod. -még aznap vettek egy nagy ágyat kettejüknek. Másnap reggel együtt mentek iskolába. Mikor kiszálltak a kocsból mindenki őket nézte. Edward átölelte Ariellát és úgy mentek be az épületbe.
-Ha vége az órádnak itt leszek jó?
-Megvárlak.
-Akkor addig is szia!
-Szia!
Megcsókolták egymást, majd Ariella bement a terembe.
-Ariella!- bent ült már Herold, Igor és Leona is.
-Sziasztok!
-Ez meg mi volt?
-Tudnotok kell valamit.
-Hogy összejöttél Edward Fullerrel, aki egy nagyon furcsa alak a családjával együtt?
-Nézzétek ti a barátaim vagytok. Elvileg mellettem kellene állnotok jóban rosszban.
-Melletted is vagyunk.
-Remek. Mert én Edwardot mindennél jobban szeretem, ahogy ő is engem. Tegnap odaköltöztem hozzájuk és a lehető legközelebb kerültünk egymáshoz.
-Te lefeküdtél Ed....
-Csss! -tette Leona szája elé a kezét.
-De....?
-Igen. Megtörtént. Szeretjük egymást.
-Mondjuk az látszik.
Mosolyogtak. Minden óra végén Edward a terem előtt várta Arielt. Ebédnél Ariella Edwarddal ült egy asztalnál. Ariella és Edward az iskolai nyáriszünetben úgy döntöttek, hogy elutaznak. Egy erdő közepében építettek házat. Évekig ott éltek kettesben illetve a Fuller család gyakran látogatta őket. Összeházasodtak és az esküvő után egy évvel megszületett első gyermekük. Aki emberként született és Edwardék nem is kívánták hogy máshogy legyen. Így élnek boldogan talán még ma is az erdő mélyén, de bármikor felbukkanhatnak egy faluban vagy városban hogy újra letelepedjenek. Úgyhogy figyeld az új szomszédokat.
Vége