Arany blogja

Magányra vagyunk ítélve mindnyájan,
önön dióhéjunkban élünk bezárva.
Pörgünk saját tengelyünk körül, 
gondolataink kétségbeesetten
forognak imamalmunkban.
Kitörnénk a magunk állította 
kalitkánk vasrácsai közül,
ágainkkal nyúlnánk egymás felé,
de kezünk a semmit fogja.
Börtönünkben rabok vagyunk
s rabtartók örökre.
Magunk kevergetjük életünk 
kihûlt italát.
Álmainkban mi vagyunk 
az alfa és az ómega.

A Margit-sziget, mely az ablakunkból is látható, ihletett meg, hiszen főszereplője volt egész életemnek. Gyerekkoromban a Hapci nevű kishajóval jártunk át szülőkkel és játszótársakkal. Jókat játszottunk a parkokban, megnéztük a kis állatkertet és adtunk zöld lombokat az őzikéknek. A Palatinus is kedvenc strandunk volt. Mikor bakfis lettem, a sziget lett a randevúk kedvenc színhelye. Sétáltunk az árnyas lombok alatt, a romkertben. A romantika adva volt. 

 S a sziget fái alatt múlt el az ifjúság is, ma már csak rövid sétákra, padon való ücsörgésre a halas tó mellett megyek át alkalmanként. 

A Margit-szigeti árnyas fák alatt...

A Margit-szigeti 

árnyas fák alatt voltam

játszadozó gyermek, 

Rózsakert őrzi 

gyermekkorom édes kacaját.

 A halas tó tükrében 

apró magam látom viszont.

A randevúk, az első csókok, 

melynek a romkert volt tanúja. 

A kis állatkert őzikéi ma is

friss levelekre várnak. 

A Nagyszálló kertjében 

poháron ott van ujjam nyoma. 

Zenélő kút szivárvány színei

íriszembe égtek múlhatatlan.

A Művész sétány hírességei 

ismerősen tekintnek vissza rám. 

A Margit-szigeti árnyas fák alatt

 múlt el végleg az ifjúság. 

A platánok hulló levelei

takarják be az eltűnt álmokat. 

Ancsa megadott szavai: rendül, csikordul, elegáns, tudat, hiba, rőzse, mit, vétek, előző, igen

Az elveszett idő

Élesen csikordul az idő kereke,
mi miénk volt, könyörtelen fut vele.
Lelkünkben kialusznak a kis rőzselángok.
a hiba, a vétek már rég megbocsájtatott. 

Mit adott az élet, elegánsan visszavett.
Rendül a hit,  a tudat elveszett
előző álmunk a múlté lett már
az igen, a nem valahol eggyé vált.

Anyák napját verssel köszöntöm. Először is drága Férjem tragikus versével, kinek az Édesanyjával való kapcsolata nagyon megrázó volt, hiszen életében ha kétszer látta és mégis tisztelettel, becsülettel és mély fájdalommal írt róla.

BAKTAI FARAGÓ JÓZSEF: ÁGYADNÁL A CSILLAGOK

Ágyadnál csak a csillagok zokogtak.
Szekéren nyikorgott eléd a halál.

Csöndet görgető imádhoz térdeltek
angyalaid: kivetettséged és a magány.

Gyönggyé, zafirrá szépült könnyedben,
csillogott a baktai-homok, méhed-hazám.

Sebzett szárnyakkal jövök.
Fehér ingem alatt őrzöm
fekete lángjaid - anyám.

Az én kapcsolatom édesanyámmal pont az ellenkezője volt, egy életre szóló, mély, szeretetteli szülő és gyermek kapcsolata. Mellettem, később mellettünk állt mindenben, örömben-bánatban, keserűségben és vidámságban, szerényen, halkan és rendíthetetlenül. Lassan már 10 éve csak az emléke él velünk.

Most Anyák Napján mégse hozzá, hanem minden Édesanyához, Nagymamához írtam egy kis köszöntőt,mert ez a nap csak őket dicsérje, áldozatos munkájukat, soha se múló szeretetüket.

B. FARAGÓ ARANKA: ANYÁK NAPJA

Anyák, Mamák,
Keresztanyák,
mind, kik
gyermekről
gondoskodtok ,
kiknek szívük
értük dobog,
kezük értük
szorgos.
Minden virág
Néktek nyíljon,
minden jó szó
Néktek szóljon,
minden áldás
Rátok szálljon,
minden
könnycseppetek
gyönggyé váljon,
minden álom
gyermekükben
valóra váljon.

Tavaszi zsongás antológia

A Kláris 20. évfordulójára megjelent a Tavaszi zsongás c. antológia, melyben Jóskámmal egy-egy verssel szerepelünk.

 A megjelent versek:

BAKTAI FARAGÓ JÓZSEF
 HAZAVISZNEK AZ ÁLMOK

Éjjelente hazavisznek az álmok.
Vállunkon vászonzakóban lapul
a maradék madárlátta kenyerünk.
Féltett falatként
szétosztjuk kenyerünket
az éber alvók között.
Az éj asztaláról összesöpörjük
éjszakai tenyerünkbe
maradék morzsáinkat.
csillogó csillagaink közt,
toronyirányt szállunk
álombéli angyalainkkal.
Tengermélyek az angyalok éjszakái,
szinte észrevétlenül
csobban a csönd.
Harmónia honol az otthoni kertek fölött.
Átröpítenek álmaink
az éjszakák kitaposott mezsgyéin,
hol a kertek végében egymásba karoló
lecsukott szemű házak kuporognak.
Földet érünk.
Utunk mentén az ágaskodó fák
tartják fölöttünk az éjszakát.
Otthonosan mozgunk, hol az alvó éj arcát
Veronika kendővel takarja le álmunk.

****************************

B. FARAGÓ ARANKA

HIÁNYZOL
FÉRJEM: BAKTAI FARAGÓ JÓZSEF
KÖLTŐ HALÁLÁRA

Még hangodat
visszhangozzák
a szoba falai,
kilincsen ott van
kezed melege.
Lépted alatt
reccsen a parket.
Még várlak -
de csak álmaimban
jöhetsz.