Arany blogja
IrodalomPályázati cikk
Pályázatra írt cikk - megjelent. Téma: anyaság, gyereknevelés
Hogyan tedd széppé a gyerekkort
A gyerekkor életünk talán egyik legmeghatározóbb szakasza. A jót dédelgetjük életünk végéig, szívesen emlékezünk rá. A rossz gyerekkor fájdalmai meg örökké kisértenek.
Bár szerintem nincs csak rossz és csak jó gyerekkor, mivel az élet nem fekete-fehér. Minden keserves gyerekkor tartogat kedves, szép emlékeket és a szépségeseknek is megvan a maguk fájdalma.
És mitől nevezhetjük a gyerekkort szépnek? Saját példámból erre keresem a magyarázatot.
Én életem első szakaszát gyönyörűnek mondom, de miért él emlékeiben ennyire szépnek, felhőtlennek? Talán ilyen gondtalan volt?
Ha jobban belegondolok, ez így nem igaz. Az ötvenes években születtem. Megvolt ennek az időszaknak is a maga nehézsége.
Két és fél szobás lakásban laktunk, ami nagyon is kényelmesnek, nagynak mondható, de osztoztunk nagybátyámmal, aki igen vidám, bohém ember volt, de azért a bohémságnak is volt árnyoldala, alkalmazkodni kellett erősen az ő különleges életviteléhez.
Az anyagiak se voltak olyan bőségesek, bár én annak éreztem, és ez köszönhető volt a jó beosztásnak és annak, hogy amire nekem szükségem volt, az mindig elő lett teremtve.
És ami legjobban beárnyékolta életünket, az a betegség volt. Nagyapám születésem után betegedett le, állapota folyamatosan romlott. Mind nagyobb és nagyobb törődést igényelt. Sokszor jött hozzánk a mentő és mi is jártuk a kórházat. Gyerekkorom nagy része a János kórház kertjében zajlott, ahol pár szülő felváltva vigyázott a kicsikre, hogy a többi látogatni tudja beteg hozzátartozóját. Így aztán hamar megismertem a szomorúságot, a testi fájdalmat és a félelmet, majd a halált is.
Én se voltam egy haj, de jó fizikumú gyerek, sokat betegeskedtem. Éjszakákat köhögtem át, ősztől tavaszig, és nem volt olyan gyerekbetegség, amit meg ne kaptam volna.
És mégis...mégis... annyira szép volt. Szép, mert két csodás szülőm volt. Mert körbevett a szeretet, mely nem engedte, hogy besurranjon a fájdalom, a kétségbeesés. Mert rettenthetetlennek tartottam őket, akik minden bajt meg tudnak oldani. És valahogy meg is oldották. Megoldották derűjükkel, játékos kedvükkel, kitartásukkal.
Bármennyi gond volt és sok munka, mindig jutott idő és kedv a játékra. Bárányhimlőm alatt papírból felépítettük a Vajdahunyad vár makettjét, de kerültek a játékszobába anyuka készítette terítők, függönyök, szőnyegek.
Elmaradhatatlanok voltak a közös játékok, szerepjátékok, társasjátékok. Alvás előtt az esti mese, majd később a közös felolvasás.
Édesanya közeledve a 40-hez újra felkötötte a korcsolyát, hogy engem is megtanítson csúszni a jégen és egymásba kapaszkodva róttuk a köröket Goli korcsolyapályáján.
Apuka nyáron szaladt a biciklim mellett és a Csaszinak becézett Császár uszodába tanított meg az úszás fortélyaira.
Bár egyke gyerek voltam, soha se magányos. A lakás mindig gyereknevetéstől volt hangos. S mivel nagyon rossz evő voltam, ebédre is gyerekeket hívtak, hátha együtt nekem is jobban csúszik a falat.
Mindezt összegezve, mondhatom azt, hogy voltak gondok, nehézségek, fájdalmak gyerekkoromban is és hogy ezeket mégsem éltem meg tragikusan, ezt csak is a szeretetnek köszönhetem. És én is csak ezt tudom tanácsolni minden szülőnek, ha gyerekei életét széppé, emlékezetessé akarja tenni, akkor adni nem anyagi javakat kell, nem gondtalan életet, mert az meg lehetetlenség. Hanem szeretetet, időt, közös programokat, jó kedélyt és akkor a fájdalom is elviselhetőbb lesz és felejthető.
Akkor életünk alkonyán lehet emlékezni csak a szépre, mert a mosoly, a szeretet fogja beragyogni az eltűnt gyerekkort.
Ma két éve mentél el....
Drága Jóskám, ma két éve mentél el, s most nem akarok sírni, emlékezni szeretnék az elmúlt harminc évre, mit együtt jártunk végig. A szép emlékeket szeretném elővarázsolni, mert ez voltál Te, s nem a bánat, a fájdalom. Nem bírtad látni a könnyeket, főleg nem, ha érted, ha miattad hullottak. Inkább mosolyt szerettél csalni az ajkunkra.
Ezért a könnyemen át is mosolygok és ezzel a verssel emlékezem Rád, közös sorsunkra, megismerkedésünkre, vasárnapi jöttödre a Baja-Sárbogárdi vonattal, a szép, de sokszor embert próbáló évekre, gyermeknevelésre, betegápolásra, s a búcsúra, ami tudjuk nem örök, mert találkoznunk kell majd egykor...., valahol.....
Harminc tavasz
Tavaszi napfény
játszott a Dunán,
mikor életembe
betoppantál
fiatalos lendülettel.
A fekete ruhás
bajai gyors hozott
vasárnap minden hajnalán.
Jöttél hónod alatt
kéziratokkal,
vágyakkal és
megíratlan versekkel,
három évtizedet átívelő
"csonthéjas szerelemmel".
Táskányi reménnyel
jártad vóégig
verseid csillagösvényét,
míg egy tavaszi alkony
visszavett tőlem.
Vitte a bent rekedt
gondolatokat,
a még papírért síró
verssorokat,
vitte ölelő két karod,
és szemed simogató
bársonyát.
- S a tavasz meglopott
örökre.
Költészet Napja a Krúdy Körben
Ma tartotta a Krúdy Gyula Irodalmi kör a Költészet Napját.
Először Szántai Sándor író-költő életművét mutatták be 85. születésnapja alkalmából. Versei egy részét Ő szavalta, a többit három költőtársa. Majd a költő életéről, művei születéséről beszélt.
Szántai Sándor író-költő estje
Ezután kezdődött a Költészet napi műsor. Mindenki mondott egy - egy verset, magától, vagy régi költő elődöktől.
Én egyik férjem emlékére írott verset szavaltam el.
MÉG VELEM MARADSZ
Amíg a szél neved suttogja
- velem maradsz.
Amíg az esôcseppek prizmájából
arcod tekint reám
- velem maradsz.
Míg neved zizegi a falevél,
míg rólad mesélnek a tárgyak,
míg szemem tükrébôl
Te nézel vissza rám, -
velem maradsz.
Amíg az éji csillag értünk ragyog,
amíg a hangod fülembe hallom
- velem maradsz.
Míg a múlt a jelenem,
míg közös életünk nem feledem,
míg Rólad regél minden versem-
velem maradsz, velem leszel.
Tartalmas szép est volt, méltó ünneplése a költészetnek. Jó érzés volt ott lenni, ahová annyi éven át jártunk rendszeresen férjemmel és lányommal. Kicsit megidéztük emlékét, találkoztunk költő barátaival és versemmel én is bemutatkoztam, hiszen a staféta botot most már nekem kell átvenni.
Megjelenés
A Kláris 20. évfordulójára megjelent a Tavaszi zsongás c. antológia, melyben Jóskámmal egy-egy verssel szerepelünk.
A megjelent versek:
BAKTAI FARAGÓ JÓZSEF
HAZAVISZNEK AZ ÁLMOK
Éjjelente hazavisznek az álmok.
Vállunkon vászonzakóban lapul
a maradék madárlátta kenyerünk.
Féltett falatként
szétosztjuk kenyerünket
az éber alvók között.
Az éj asztaláról összesöpörjük
éjszakai tenyerünkbe
maradék morzsáinkat.
csillogó csillagaink közt,
toronyirányt szállunk
álombéli angyalainkkal.
Tengermélyek az angyalok éjszakái,
szinte észrevétlenül
csobban a csönd.
Harmónia honol az otthoni kertek fölött.
Átröpítenek álmaink
az éjszakák kitaposott mezsgyéin,
hol a kertek végében egymásba karoló
lecsukott szemű házak kuporognak.
Földet érünk.
Utunk mentén az ágaskodó fák
tartják fölöttünk az éjszakát.
Otthonosan mozgunk, hol az alvó éj arcát
Veronika kendővel takarja le álmunk.
****************************
B. FARAGÓ ARANKA
HIÁNYZOL
FÉRJEM: BAKTAI FARAGÓ JÓZSEF
KÖLTŐ HALÁLÁRA
Még hangodat
visszhangozzák
a szoba falai,
kilincsen ott van
kezed melege.
Lépted alatt
reccsen a parket.
Még várlak -
de csak álmaimban
jöhetsz.
Húszéves a Kláris
20 éve 1992-ben jelent meg először a Kláris irodalmi-kulturális folyóirat. Ez alatt a 20 év alatt számos író-költő jelent meg a folyóiratban, kik ma már országosan is ismertek. Köztük volt férjem: Baktai Faragó József is. Teret adott a lap újabb szerzőknek is, és megtiszteltetés, hogy ezek között én is ott vagyok.
A lap műfajilag és sokszínű, széppróza, versek, műfordítások, esszék , riportok és képzőművészeti alkotások teszik változatossá. Folyamatosan olvashatunk filmtörténeti írásokat, színház és filmkritikát, irodalomelméletet.
A jubileumi számban Édesanyám emlékére írott versemmel szerepelek.
Anyám
Törékeny, pici asszony voltál,
csöppnyi Anyám -
méz ízű gyermekkorom őrzője.
Kezed hűsítette lázas homlokom,
mesét szőttél körém,
hogy ne lássam a kemény életet.
Foszlós kalácsod
vasárnapi asztalon,
két dolgos kezed
sohasem pihent.
Sikerem - örömöd volt,
bánatom könnyeddel mostad,
életem volt a Te életed.
Én nőttem és Te fogytál
s távoztál túl a csillagok közé,
de itt hagytad nékem
a gyermekkor tündöklő,
tarka virágait.
