Arany blogja
GondolatokGesztenyefa
Végérvényesen megérkezett a tavasz, hirdeti ezt az ablakunk alatt álló gesztenye fa is. Ágain már ágaskodnak a hófehér virágok, mint kis gyertyácskák.
Ez a véletlenül idekerült fa jelzi nekem évek óta az évszakok változását. Hozza a tavaszt virágaival, nyáron harsogóan zöldellnek a levelek és madárcsicsergéstől hangos az egész kis kert.
Ősszel mint barna őzszemek néznek be ablakomon a megérett nagy gesztenyeszemek s ilyenkor eszembe jutnak a gyerekkori őszök, mikor még versenyben szedtük pajtásaimmal a gesztenyét a Duna-parti fák alatt. Mekkorákat sikkantottunk, ha rátaláltunk egy-egy szép fényes példányra.
Télen a fehér zúzmarás ágakon cinkék lesik az ablakunkat, hogy mikor tesszük ki a magvakat, a kis szalonnahéjat, mely biztosítja nekik a tél túlélését.
Virágozzál csak gesztenyefám, hozzad a fényességet a lelkünkbe és a reményt, hogy bármily kemény is a tél, eljő a tavasz rendületlen.
Álmok..
Intenzív álmodó vagyok és emlékszem is rájuk, így családtagjaim nem ússzák meg, hogy esedékes álmaim meg kelljen hallgatni.
Elmúlt években fokozatosan csökkent a családtagok száma, de álmomban mindig szerepeltek az eltávozottak is, a cselekményekben helyet kaptak szüleim és férjem is. Ma álmodtam először úgy, hogy csak lányom és én szerepeltünk benne. Elmentünk egy vásárra a helyoldalra. Nagy volt a tömeg és elvesztettük egymást, majd a nagy keveredés után leányzó rám talált és elindultunk együtt haza. Nem volt ott Jóskám, nem voltak ott szüleim. Tudat alatt talán most engedtem el őket, már az álmomban is csak ketten vagyunk. Kicsit szomorú voltam reggel, kicsit magamra maradott.Húsvéthétfő - locsolkodás
A locsolkodás lassan már kiveszőfélben levő népszokás különösen a városokban. Sok lány- asszony zárja be az ajtót a locsolkodók előtt, vagy keserű szájízzel gondol a húsvét hétfőkre, mikor ismerős - ismeretlen koptatja küszöbét és enyhén szeszgőzösen öntözi a ház asszonyát a pacsuli kölnivel.
Ma már nálunk se hangosak a húsvét hétfők, csendesen magunkban vagyunk, kevesen csengetnek ajtónkon, de én némi nosztalgiával gondolok a régi időkre. Gyerekkoromban még olyan természetes volt, hogy jöttek a gyerekpajtások ünneplő ruhában , szép versikével , mi meg osztottuk a hímes tojásokat, melyeket még előző nap készítettünk barátnők kalákában.
Majd nagylányként már izgatottan vártuk a reggelt, hogy eljön -e az a srác, akit szívünk annyira vár.
Fiatal asszonyként csak családtagok locsoltak meg. Első volt mindig Apuka , aki még az ágyból öntözte ki a "Három a kislány", vagyis Anyukát, engem és lánykát. Sarkában törtetett párom, nehogy lemaradjon a szagos vízzel. Arcán az oly megszokott félmosollyal öntözött végig minket és örömmel gyűjtögette a csokitojásokat, mert már nem festettünk tojást.
Mára a locsolkodó fiúk felnőttek, sőt korosodó nagypapák lettek, Papa, Férj már az örökkévalóságban öntözi kölnivel a lányokat, de nekem szép emlék marad és kicsit mindig várom , hogy megszólal az ajtócsengő és jön valaki, akit szívesen látok, még ha kicsit büdöske is az a kölnivíz.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket
Kellemes, örömteli
Húsvéti Ünnepeket
kívánok,
Lányoknak sok locsolót,
Fiúknak hímes tojást,
tavaszváró hangulattal.
BÍRÓ ANDRÁS: EZ A HÚSVÉT
Ez a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor
Nyes nagyobb részt a határból.
Ez a húsvét olyan ünnep,
Sírás és bánat, elülnek.
Minden örül, hogy létezhet,
Hogy nagy lélegzetet vehet.
Ez a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bűnnek
Fönt a hegyen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.
A tél szennyét mind lemosva
Készülődünk a holnapra,
A pünkösdre, szép pünkösdre,
Lángos csodák jövésére.
Szirmos jövőnk féltve, óva
Készülődünk még nagyobbra,
El nem érhető csodára:
Örökös harmóniára.
(Én most kcsit megfáztam, kicsit begyulladt a szemem,
így blogolvasások elmaradtak, de madj pótolok mindent. )
Emlékek süteménye
Nagy léptekkel közeleg az ünnep és belőlem is elővarázsolja az ízig-vérig házi asszonyt. Sütök-főzök képzeletben és állítom össze a húsvéti menüt. De nem csak gondoaltban, hanem a gyakorlatban is végzem a konyhai munkákat. Előkerül a kiskötény, fejemre az elmaradhatatlan kendő és nekiállok megsütni Anyukám kedvenc teasüteményét, mely fele fehér, fele kakaós linzer, vajkrémmel összeragasztva. És már a a gondolatra is összefut a nyál a számba. Elkészülve megkostolom és úgy járok, mint majd minden régi recepttel, hogy: finom...finom..., no de nem ilyenre emlékezem. Édesebb volt...omlosabb volt...ízletesebb volt az a régi sütemény álmaimban.
És be kell látnom, mint mindig , hogy emlékeim töltött káposztáját, rétesét, teasüteményét elkészíteni képtlelenség, hiszen azokat szépítik az eltelt évtizedek, a rárakodott emlékek, a hozzájuk fűzödö történetek és nem utolsó sorban készítőjükhöz fűzödő szeretet.