Mai nap abból a szempontból jól kezdődött, hogy lánykám szabadnapos.
Délelőtt megcsinálta nekem a nyomtatót, így a kéziratokat mindjárt ki is nyomtattam.
Mivel még szép idő volt, Ronyka is sétált egy nagyot, ő meg utána vásárolni ment. Utána beszélgettünk, meg hánytuk-vetettük dolgainkat.
Zsuzsika lent volt nálunk beszélgetni. Mesélte, hogy az emeletükön megint betörtek. Pár hét alatt ez a házban a harmadik betörés. Lánykám meg is állapította, hogy jó lenne új ajtót és hevederzárat csináltatni. Persze egy betörő előtt nincs kinyithatatlan ajtó, de legalább ne könnyítsük meg a helyzetüket.
Csütörtökre mondta Zsuzsi, hogy feltétlenül jön Ronykához, így nyugodtan mehetünk az irodalmi körbe.
Délutánra már megjött az eső, így a koraesti kutyussétáltatás elmaradt.
Timike tanult , én meg a virtuális tanyácskámat rendezgettem.
Estefelé a házi orvosunk telefonált, érdeklődött hogyan vagyunk. Megállapodtunk abban, hogyha jővőhéten minden leletem meglesz, akkor jön ki hozzánk és a továbbiakról majd dönt. Remélem nem lesz miről dönteni, és a lehető legjobb leletek lesznek. Legalább a jobbik lehetőségre számítsunk, aztán dönt a sors.
Gyomrocskám egy picivel jobb, de a jótól még messze van.
Este még egy keveset olvasok, aztán időben megyünk pihenni, mert holnap 2 órás kelés és vasárnapig így is lesz, de jővőhét szabadság leányzónak. Ez tartja mindkettünkben a lelket.
|
Személyes