Arany blogja
Magány
Magányra vagyunk ítélve mindnyájan,
önön dióhéjunkban élünk bezárva.
Pörgünk saját tengelyünk körül,
gondolataink kétségbeesetten
forognak imamalmunkban.
Kitörnénk a magunk állította
kalitkánk vasrácsai közül,
ágainkkal nyúlnánk egymás felé,
de kezünk a semmit fogja.
Börtönünkben rabok vagyunk
s rabtartók örökre.
Magunk kevergetjük életünk
kihûlt italát.
Álmainkban mi vagyunk
az alfa és az ómega.
Ronyka és az állatorvos esete
Esedékessé vált Ronyka oltása. Ki is hívtuk kedvenc állatorvosunkat, aki csak nekünk a kedvencünk, a kutyusnak még véletlenül se.
A mi hős fiúkánk rögvest felismerte és elővette színészi képességeit, hatásosan eljátszotta a hattyú halálát, remélve , hogy így oltást megússza. Fél lábát felemelte, olyan pózban mintha már használhatatlan lenne, füle-farka lógott és az egész teste remegett. Minél jobban sajnáltam őkelmét, annál jobban beleélte magát szerepébe.
Azért a szúrit nem úszta meg, az orvos csak derült rajta és én fogtam , ő szúrt. Az egész csak egy szúnyogcsípés volt. Utána már nagy legény volt, megjött a hangja és orvos fejét leugatta, engem faképnél hagyott. Most lánykám a kedvence, aki nem vett részt az ő kínzásában.
Ennyit az én bátor kutyámról.:DDD
Véget ért a tatarozás
A tegnapi villanyszereléssel véget ért a maratoni két éve tartó tatarozásunk. Tegnap még beszerelte a villanyszerelő srác a kis szoba szerelvényeit. Izgalom nélkül ez se volt, mert majdnem megcsapta őt az áram, engem meg a frász.
Este leányzó annyira belelkesült, hogy azonnal neki kellett állni a kis szobája rendbe tételének és éjjelre már birtokba is vette birodalmát.
Még maradtak kisebb munkák, amiket magunk fogunk végezni, majd szép sorjában a nyári szabadság alatt. De már mondhatjuk, hogy lakályos a lakás, hogy mindenki a végleges helyét foglalta el kutyástól, madarastól és végre hátra dülhetünk élvezhetjük hosszú munkánk eredményét.
Most már jut idő kicsit kikapcsolódni, olvasni, írni , társasági életet is élni, és mondhatjuk mi nők ketten magunknak, hogy ez jó munka, ez férfi munka volt.
Legújabb versem kedvenc szigetemről
A Margit-sziget, mely az ablakunkból is látható, ihletett meg, hiszen főszereplője volt egész életemnek. Gyerekkoromban a Hapci nevű kishajóval jártunk át szülőkkel és játszótársakkal. Jókat játszottunk a parkokban, megnéztük a kis állatkertet és adtunk zöld lombokat az őzikéknek. A Palatinus is kedvenc strandunk volt. Mikor bakfis lettem, a sziget lett a randevúk kedvenc színhelye. Sétáltunk az árnyas lombok alatt, a romkertben. A romantika adva volt.
S a sziget fái alatt múlt el az ifjúság is, ma már csak rövid sétákra, padon való ücsörgésre a halas tó mellett megyek át alkalmanként.
A Margit-szigeti árnyas fák alatt...
A Margit-szigeti
árnyas fák alatt voltam
játszadozó gyermek,
Rózsakert őrzi
gyermekkorom édes kacaját.
A halas tó tükrében
apró magam látom viszont.
A randevúk, az első csókok,
melynek a romkert volt tanúja.
A kis állatkert őzikéi ma is
friss levelekre várnak.
A Nagyszálló kertjében
poháron ott van ujjam nyoma.
Zenélő kút szivárvány színei
íriszembe égtek múlhatatlan.
A Művész sétány hírességei
ismerősen tekintnek vissza rám.
A Margit-szigeti árnyas fák alatt
múlt el végleg az ifjúság.
A platánok hulló levelei
takarják be az eltűnt álmokat.
Szójáték
Ancsa megadott szavai: rendül, csikordul, elegáns, tudat, hiba, rőzse, mit, vétek, előző, igen
Az elveszett idő
Élesen csikordul az idő kereke,
mi miénk volt, könyörtelen fut vele.
Lelkünkben kialusznak a kis rőzselángok.
a hiba, a vétek már rég megbocsájtatott.
Mit adott az élet, elegánsan visszavett.
Rendül a hit, a tudat elveszett
előző álmunk a múlté lett már
az igen, a nem valahol eggyé vált.