aqua blogja

Nap, mint nap érik az embert kudarcok,de mégis talpra áll.Nem mártír akar lenni, hanem győztes, és úgy hogy nem áll versenyben senkivel. Ön magával sem. Úgy éli meg az élet pillanatait, mintha nem lenne következő, de mégis örül... annak, ami eljő..

Szeretlek titeket emberek!!!

Vékony cigaretta papírba sodort boldogságnak hitt bódulat. Nem én gyártom, csak, végig nézem hogyan veszik kárba az igaz érzés, és gondolat. Egy tiszta forrásba pottyantott az élet, isszák vizét, akik majd hozzáférnek...

Nem a szart akarom pucolni, csak élni, és az édes vizet inni...

Vajon tényleg élek? Vagy csak silány másolata vagyok önmagamnak?
Nem adhatok mást, mint egy embert. Csak egy anyagot, mellyet gyúrhatsz, forrmálhatszt, de képlékeny már nem sokáig maradok... Köt az "átkozott" földi mivolt...

Nem tudom, még meddig maradok...

Szeretlek,bár létezésed is képlékeny lombikba zárt képzelet. Előállítható belőle a lét, de hol a szeretet? Felszínes kémiából próbálok barmolni egy képletet, csak látnám benned azt, amiért élni érdemes.

Minden csak nézőpont kérdése. Lehet kívülről bámulni az életet, és lehet élni, igazán megélni. Próbálok megfelelni. Önmagamnak. Sikerül? Nem, mert mindez társul a mások által felállított társadalmi normákkal. Saját, és idegen terhektől görnyedve szelem ketté a sárga levelekkel halványan színezett őszi ködöt. Más vagyok, mert nem törekszem hamis kápolnát építeni a család szentségének? Létezik még a világban igaz hit, remény, és szeretet?

            Hiszek benne. Remélve, nem hiába. Halkan mormolom imám, de ordítanám néha zilálva: senki sem árva. Veled vagyok, és mindig veled leszek, még ha nem is hallod meg suttogását lelkemnek. Így élem meg ezt. A hit határtalan, a remény ragyog, a szeretet örök.

Hiszek, remélek, szeretek…

Szeretlek…