lélekrezdülések

a dns láncok fonta hálóban vergődve
küzdő test keresi helyét az őskáosz peremén
már rég túl Istenén kit a pokolba  dobott
az első halálakor mikor a világra sírta magát

árulja  lelkét hol egy falat kenyérért
hol egy korty  vízért hol csak unalmában
mert magával mit sem tud kezdeni
önmagát nem tudja szeretni és meghal újra
mert útján fél elindulni

hitét cseréli aprópénzre néhány
izzadó éjszakára egy izmos férfihátra
mit véresre szánt körmeivel
vagy fordítva - adja lelkét büszke mellért
szép vonalú csípőért nedvesen nyíló szeméremajkakért
meghal- a mohó vágyakért

szétszakított testem ostyaként falod
lelkem mint könyvet forgatod
kitéped lapjait - hajtva belőlük repülőket
és feldobod a szélbe hagy szálljanak világnak
orkánban pusztulva a sárba hullva

nem meghalva - megölve