angel14 blogja

Ragyogjon rád a felkelő nap legelső sugara,

lásd úgy a világot, ahogy eddig még soha!

Mert minden napban, van valami szép,

minden reggelben amit megélsz.

Kávé az arcba, és indulhat a napod,

legyen egész nap széles a mosolyod.

Ne csodát várj! Hisz a csoda maga az élet!

Mától minden napban találd meg a szépet!

Fogy az idő, nem véges az életünk,

de alakítsuk úgy ahogy a legjobb nekünk!

Ha mosolyogsz, én is mosolyt adok,

szerezzünk egymásnak boldog pillanatot!

Könnyű mondani, biztos ezt gondolod,

de minden lehetséges, ha igazán akarod!

Tanulj meg újra szívből mosolyogni,

nem más, te fogod a legtöbbet kapni.

Találd meg minden napban mindig azt a szépet,

amitől csodás és boldog lesz az élet!

Akár jó zenében, akár egy virágban

keresd a szépet az egész világban!

Július van. De várom a Decembert.Várok egy apró, gyönyörű kisembert.

Fiú vagy kislány, mindegy az nekem,

csak végre a karomba vegyem. 

 

Tudod, hiányoznak a szavak,ha bántóak is, még akkor is igazak. 

Nem jó ez a csend

megfojt idebent. 

Mi lehet veled?

Ki fogja a kezed?

Kiért mondasz Imát?

És kinek mondod mi bánt?

Ha te is csak magadnak,

némán a falaknak,

Neked is fáj belül,

többé ne menekülj. 

Tudom, hiányoznak a szavak,

De tőled szépek, és igazak! 

Egy Édesanya emlékére

(szomorú szívvel egy Barátomnak)

Soha nem megy el, kit igazán szeretünk,

emléke szívünkben marad itt velünk.

A felhők mögül Angyalként néz le rád,

sose hagyna el, hisz ő az édesanyád!

Tudod, érezted mennyire szeretett,

most a nap sugarával törli le könnyedet.

Mikor érzed, hogy lágy szellő fújja arcodat,

Ő az aki Angyalként simogat.

Mennie kellett, csendben megpihent,

elfáradt teste sokat szenvedett.

Halála szívedben hagyott mély sebet,

csak az emléke mi megmaradt neked.

Bánatos éjszakán, nézz fel az égre,

könnyező szemmel, gyújts egy gyertyát érte.

Meglátod majd a legszebb csillagot,

benne Édesanyád a mennybéli Angyalod!

Csodás kis kert,sok-sok virág 

rózsa,szegfű,tulipán.

Tiszta udvar,mesevilág ,

itt lakott a nagymamám.

Négy sort írva,szemem könnyes,

elakadnak szavaim,

Nincs ma virág,udvar csendes,

nincs ott már az én nagyim.

Nem vár ma már szeretettel,

nem jön elém ,könnyes szemmel.

Nem tudom őt megölelni,

Anyák napján köszönteni.

Nem maradt más,csak az emlék,

ma is újra hozzá mennék.

 

Vinnék neki száz virágot,

örömöt,és boldogságot.

Átölelném szeretettel,

kezét fognám,két kezemmel.

Mit nem adnék,ha láthatnám,

a hangját is hallgathatnám .

Együtt lennénk,ahogy régen,

gyönyörködnénk,szép kertjében.

Drága Mama!Ugye hallod?

Itt vagyok lenn,hozzád szólok!

Álmaimban téged látlak,

az én drága nagymamámat.

Köszöntelek,úgy mint régen,

virágcsokor van a kézben.

Május első vasárnapján,

a legszebb napon,Anyák napján.

Kaptam rég egy drága kincset,

ez a kincs te vagy,Mama!

Szereteted,szép emléked,

nem felejtem el soha!

Remélem ha lesz unokám,

úgy fogom majd szeretni,

Ahogy te imádtál engem,

és ő sem fog majd feledni!

Csokor virág a kezemben,

könnyek közt,most leteszem.

Temetőbe,a sírodra,

máshová nem vihetem.

Anyák napján ide jöttem,

hoztam neked virágot,

Könnyek közt,és fájó szívvel,

Búcsúzom most:Légy Áldott!