andy332488 blogja

Sziasztok!
Már kb. másfél hónapja nem írtam... El voltam foglalva minden félével, meg igazából ihletem sem volt. Most sem írok sokat, csak pár mondatban elmesélem, hogy mi történt velem ez a másfél hónap alatt...
Túlestem az érettségi vizsgáimon, aminek az átlaga 4,33 lett. Lehetett volna jobb is, de mindegy, örültem ennek is nagyon. Az évvégi átlagom 4,07 lett. Hát, ez sem túl sok, de mostmár nem érdekel. Nem számít már, mert sikeresen letettem a felvételit és attól függetlenül, hogy középsuliban nem volt túl jó az átlagom, sikerült annyi pontot elérnem, hogy felvegyenek az egyetemre, és szerencsére bekerültem állami támogatásra! :-) Nagyon boldog vagyok miatta!!! Tudjátok, hogy mennyit írtam, hogy ideges vagyok, féltem, hogy nem vesznek fel stb. és SIKERÜLT!!! :-) Ma arról is megkaptam az értesítést, hogy bejutottam a diákotthonba, ahova pályáztam. Ennek is nagyon örülök, hiszen kevesebbet kell így fizetni, mintha lakást bérelnék ki! Szóval októberig mostmár élvezhetem a nyarat! :-) Persze van bőven meló is, úgyhogy nem csak punnyadok!!! :-) Azon kívül, hogy segítkezek itton, olvasással, írással, filmezéssel, pihenéssel, bulizással töltöm a nyarat. Eldöntöttem, hogy "híres" regényeket fogok olvasni, nem valami kis limodnádét, vagy ilyesmi... Olyan műveket, amelyek nem csak szórakoztatnak, hanem a műveltségünket is meghatározzák... Elkezdtem Jane Austen-t olvasni. Elolvastam tőle A Klastrom titkát és most olvasom A mansfieldi kastélyt. Nem szoktam olyan könyveket olvasni, amelyek a 17-18 században játszódnak, de ezek tetszenek. Érdekes megismerni az akkori fiatalok életmódját, szokásait... Az írás alatt pedig azt értettem, hogy ismét elkezdtem írni a régi naplómba és elkezdtem egy könyvet is írni. Egy ifjúsági regény lesz, nem az a "nagy durranás", de örülni fogok, ha kész lesz, hogy végre van egy könyv, amit be is fejeztem... (Mivel sokszor elkezdtem már regényt írni, csak aztán sose fejeztem be őket...) Ezt a könyvet június 01-jén kezdtem el írni, és már nem sok van hátra belőle. 24 fejezetes lesz, és már megírtam 18-at. Címe még nincs... :-)
Na azt hiszem egyelőre ennyi... Majd írok valamikor, ha lesz megint ihletem. Üdv. mindenkinek! Andy :-)

Sziasztok!
"Arany" blogjából merítve az ihletet én is elhatároztam, hogy megosztom veletek olvasmányélményeimet! Úgy gondoltam, hogy ennek elkezdésére csak néhány hét múlva lesz lehetőségem, hiszen most az érettségire kell készülnöm... De annyira belefáradtam a tanulásba, hogy kell egy kis kikapcsolódás és ez az olvasás... Nem, hogy inkább tanulnék..? Na mindegy...
Szóval eddig is tudtam, hogy engem nem érdemes könyvek közé engedni, dehát ma ez újra bebizonyosodott... Bementem az egyik könyvkereskedésbe, hogy vegyek egy golyóstollat, megláttam egy jónak tűnő könyvet és pár perc múlva a könyvel együtt hagytam el az üzletet... :-)
Ez a könyv Marie-Sophie Vermot-tól a Ki ez a lány? Tipikus tinikönyv, de szeretem az ilyesmit... Viszont ez nem igazán nyerte el a tetszésemet... :-(
A történet annyi, hogy a 15 éves francia lány, Agathe dühös, mert az apja a családi nyaralásukra meghívta az egyik "régi barátnőjének" a lányát, aki csak pár héttel idősebb Agathe-nél... A lány angol, Oonának hívják. Összebarátkozik Agathe haverjaival, az egyikkel meg is tetszenek egymásnak. Persze Agathe féltékeny,úgy érzi, hogy ez a lány miatt elveszti a barátait... Agathe anyja is feszült és ott a nagy kérdés, hogy miért hívta meg egyáltalán Ben (Agathe apja) ezt lányt a nyaralásra... Kiszámítható, unalmas történet, hiszen mindjárt rájöttem, hogy Oona is Ben lánya, csak eddig erről senki nem tudott... A befejezés sem rendes, mintha nem is lenne befejezve, kusza, félbenhagyott témákkal...
Nem szoktam kritizálni a könyveket, amiket olvasok, meg általában mindben találok valami jót, de ez valahogy nem jött be... :-( Már sajnálom, hogy kiadtam rá a pénzt, dehát ez van, majd legközelebb megfontoltabban vásárolok... Bocsi, hogy ilyen negatív élménnyel kezdem ezt a könyvismertető írássorozatot, de gondoltam, hamár ma határoztam el, hogy írok ilyet, ezt pedig ma olvastam el, akkor már leírom ezt is... Egyébként gyorsan elolvasható, 129 oldal, de ez még nem is lenne gond... Na mindegy...
Ha esetleg valaki csak a könyvismertetőimre kíváncsi, akkor az ismertető kategóriában találja ezeket, de azért remélem, hogy a többi írásomat is olvassátok... De nem nagyon hiszem, mert az utóbbi időben nem kapok hozzászólást senkitől... :-(
Na jól van, egyenlőre ennyi, jóéjt mindenkinek!!! Én azt hiszem még olvasok egy kicsit, elkezdem Danielle Steel: Öt nap Párizsban című könyvét, ami már régóta a könyvespolcomon áll, de még nem volt időm elolvasni...
Na megyek, majd jelentkezem... Pá! :-)
Üdv.Andy :-)

Sziasztok!

Első osztályban írtak egy dalt az osztálytársaim, amit közösen elénekeltünk a gólyabulin, amit meg is nyertünk. Íme a dal:

Üdv mindenkinek: 

Üdv mindenkinek, megjöttek a b-sek,
Mi vagyunk a legjobb közgáz növendékek.
Tanulunk mi addig, míg az eszünk bírja,
Aztán meg a buszon sírva megyünk vissza. 

Az első nap még jó volt, de mostmár egyre rosszabb,
Minden átkozott nap egy órával hosszabb.
Ha nem lenne suli, tök unalmas lenne,
Az egész fiatalság otthon megpressedne. 

Oszink L. É. Nagyon rendes velünk,
Ha bajba kerülünk, mindig segít nekünk.
Tíz helységből jöttünk és harmincan vagyunk,
Azért jöttünk ide, hogy megteljen az agyunk. 

A tanárok jó fejek, van azért kivétel,
De idővel majd megszeretjük őket.
Négy év van még hátra, nagyon hosszú idő,
Nem tudjuk előre mit hoz majd a jövő.

Pár hete át lett írva ez a szám és az átírt változatot énekeljük majd a ballagáson...

Négy év: 

Hepp mindenkinek, elköszönnek a b-sek,
Mi voltunk a legjobb közgáz növendékek.
Eljött hát az idő, mikor útjaink szétválnak,
De nem hagyjuk elveszni, mi szívünknek oly drága.
 
Elmúlt régi idők, bár jönnétek vissza,
Minden nap lehetne egy órával hosszabb.
Másként cseng a tanár intő sóhajtása,
Elfáradtak ők is ebben a marha nagy rohanásba. 
Oszink L. É. még mindig rendes velünk,
Az érettségi előtt is sokat segít nekünk.
A tanáraink jó fejek és velünk együtt nevetnek,
E dallal köszönjük meg, mit eddig értünk tettek. 

Elmúlt már a négy év, figyelj jól és nézz szét,
Gondolkodó arcok, sírás és a kétség.
De ne szomorkodjunk, csak a sulinak van vége,
És nem szakadhat el, mi összetart most minket. 

Most el kell búcsúznunk, de mi barátok maradunk,
Az emlékekkel együtt… találkozni fogunk!

ui: Nem akartam kiírni a teljes nevét az oszinak, azért írtam úgy, hogy L. É.

Sziasztok!

Úgy érzem, hogy már réges-régen nem írtam, pedig még csak alig egy hónapja… :-) Jól van, tudom, az is régen volt már! És azért tűnik mégjobban úgy, mert sok minden történt velem ez a bő egy hónap alatt! Április 25-én elkezdtem járni a az egyetemre, a felvételire való felkészítőre. Elég nehéz, sok mindent mi nem tanultunk a középsuliba, meg pár dolgot el is felejtettem már… :-( Szóval nem lesz könnyű, de igyekezek minél többet tanulni rá és nagyon reménykedek, hogy felfognak venni… Egyébként van, ami jobban aggaszt a felvételitől! Az orvosi vizsgán a logopédus megállapította, hogy van egy „kis” beszédhibám és hogy így nem lehetek tanítónő… :-( Azért kiírta a papírt, ami szerint alkalmas vagyok a sulira, de azt mondta, hogy majd el kell mennem „ellenőrzésre” és hogy ha gyakorolok, akkor leküzdhető ez a probléma… Szóval addig gyakorolnom kellene beszélni..! De mégis, hogy a francba gyakoroljak..?? Mióta tudok beszélni, azóta így beszélek, ez olyan, mintha most azt kérnék, hogy szülessek újra..! :-( Szóval kétségbe vagyok esve!!! Megtehetném, hogy nem megyek vissza a doktornőhöz (aki egyébként egyáltalán nem nevezhető kedvesnek!!! ), de azzal sem érnék el semmit, hiszen bármikor feltelefonálhat a suliba, de ha nem is teszi meg, a felvételi előtt lesz beszédkészség felmérő és ott kifog derülni minden! Ha arra gondolok, hogy a beszédem miatt nem vesznek fel, akkor legszívesebben kinyírnám magam!!! :-( :-( :-( Ez olyan hátbatámadás nekem, mintha azt mondanák, hogy nem vagyok jó semmire… Egyébként is az az egyetlen suli, ahol tényleg jól érezném magam……… :-(

Persze a felvételitől is félek...!!! Szóval járok a felkészítőre, eddig volt három, majd még lesz egy, a jövő hónapban. Jó ezekre járni, mert megismerkedhetek azokkal akik szintén oda szeretnének majd járni és így nem érzem olyan elveszettnek magam! Na, egyenlőre ennyit az egyetemről..!

Tegnap volt az utolsó napom a középsuliban! Nagyon összetartó osztályunk volt és nagyon szeretjük egymást, szóval lesz bőgés a ballagáson..! :-) Eddig is már páran elsírták magukat az utolsó napokban! :-) Nekem is hiányozni fognak! Hiányozni fog az együtt töltött idő, a közös élmények, a hülyéskedések, a nevetések… Mégis, örülök, hogy felfedezhetem a „világot” … Egy várost, amit nem ismerek, sulit, ahol nem ismernek, új barátokat szerezhetek, új dolgokat tanulhatok stb.

Na visszatérek az élménybeszámolóra… Tényleg, azt még nem is írtam, hogy mivel húsvéthétfőn nem bírtam talizni a barátommal, így kedden locsolt meg! Jól megöntött parfümmel...! :-)

Aztán következett a május elseje… Eredetileg úgy terveztem, hogy itthon leszek és tanulok, de a barátom rábeszélt, hogy majálisozzunk együtt! :-) Így is lett, a húgom egyik barátnőjénél bográcsoztunk és rájöttünk, hogy nagyon jól tudja ez a kis társaság együtt eltölteni az időt! Sokat nevettünk, hülyéskedtünk! :-) Úgyanígy vasárnap is, mert akkor pedig a búcsunk volt. Kicsit megáztunk, de egyébként klassz volt! Szeretem az esőt! :-) Aztán jött a nagy évvégi hajrá. Jövő héten praxa, azután érettségi és június 11-én ballagunk! 20-án pedig lagziba megyünk! Abban a discoban lesz tartva, ahova szoktunk járni! :-) Na, egyenlőre ennyi! Kellemes hétvégét mindenkinek! Üdv. Andy :-)

ui. Szorítsatok, hogy legyen erőm tanulni az érettségire és hogy jól sikerüljön!!!

Tavaly március 24-ére esett húsvét másnapja és akkor ismertem meg személyesen a kedvesemet... Az idén március 24-én írtam ezt a verset neki:

Évforduló

Röpülnek a hetek, szállnak a hónapok,

Immár egy éve a kedvesed vagyok.

Emlékszem egy éve, milyen ideges voltam,

Te mondtál egy szép versikét és locsolást is kaptam.

Jelképes kis ajándék volt, amit a locsolásért adtam,

De titokban a szívemből is egy kis részt az ajándékhoz csatoltam.

Jól megértettük egymást már az első pillanatban,

Jókat beszélgettünk, játszottunk, nevettünk vidáman.

Boldogok voltunk, hogy megismertük egymást,

De ekkor még nem sejtettük, hogy mi lesz majd ezután.

Nem gondoltam, hogy ennyire megfoglak kedvelni,

Azt meg főleg nem tudtam, hogy beléd fogok szeretni.

De így történt: beléd szerettem,

Benned megtaláltam, kit oly régen kerestem.

A szerető társat, aki nem csak játszik velem,

Akinek fontos, hogy boldog legyen az életem.

Nekem is ez az álmom, hogy boldoggá tegyelek,

Édesem tudd: Nagyon szeretlek!