amarodel blogja

amarodel•  2017. június 18. 17:46

Ajtó

Ajtó

 

elegem lett a mák tea kifolyt barnás mocskától a tűzhely környékén,

 

elegem lett az elhajlított, kormos, fehér üledéktől szennyes kanalakból,

 

elegem lett az igénytelenségből, saját magam szagából,

 

elegem lett a szúrás utáni depresszióból,

 

elegem lett az állandó szorongásból, amit a rendőrségtől való félelem okozott,

 

elegem lett a folyamatos aggódásból, hogy mikor bukok meg a drog teszten,

 

elegem lett az állandó szégyenérzésből, életvitelem miatt, családtagjaim előtt, 

akik már arról beszélgettek mikor fogok meghalni és milyen lesz a temetésem,


elegem lett a kárhoztatásból, hogy lopom a pénzt a gyerekeim elől,

 

elegem lett a negatív jellememből, aki szemrebbenés nélkül tud hazudni,

 

elegem lett az állandó keveréskavarásból, ki-mit, hogyan, mikor mondott, kiről-kinek,

 

elegem lett a pénzalapú szerelemből,

 

elegem lett a cigivel kiégetett ágyakból, ingekből, nadrágokból,

 

elegem lett az agyam beszűküléséből, amely elfejtett normálisan beszélni,

 

elegem lett az állandó magam körül forgásból,hogy csak nekem legyen jó,

 

elegem lett a tisztességtelenségekből,

 

elegem lett az önvádból, hogy milyen gyenge vagyok,

 

elegem lett a múltam és jövőmön való rágódásból,

 

elegem lett azokból az érzésekből amik állandóan 
visszavittek a használatba,

 

elegem lett a totális szellemi leépülésből,

 

elegem lett a börtöncella 13 négyzetméteréből,

 

elegem lett a nevemből,

 

amikor belefáradtam az állandó haláltól való félelembe,
kinyitottam egy ajtót 

ami nem egy nyomuraságos ,vérszegény élethez vezetett,

ahol azon küszködök,hogy be tartsak szabályokat és előírásokat és 

bűntudatot érezzek ha visszaesek


egy ajtót
egy gyűlés terem ajtaját