alyssam1987 blogja

Nincs más, csak lámpafény,
oly rég leszállt az éj,
csend van és minden szótlan,
alakod feldereng a távolban.

Már az álmaim se szabadok,
s most is érzem az illatod,
s körbetekintek, de nem látlak,
megint csak egy ábránd vagy.

Talán szeretetéhség ami hajtott,
de ne hidd, nem vagyok csalódott.
Csak túl sok a test és kevés a lélek,
de lehet, hogy ez a való élet.

Mint a hó, oly tiszta voltam én,
az ismerkedésünk legelején,
s most minden teljesen más,
most minden csak hazugság.

Talán el merem mondani.
De vajon akarod-e hallani?
Akarod-e tudni, mi a lényeg,
hogy semmi értelme az egésznek.

Ma ellopod, holnap eldobod,
és semmit sem kell mondanod,
mert nem én vagyok a holnapod,
s így neked se kell csalódnod.

Véletlenek márpedig nincsenek. Mindent ami velünk történik azt mi vonzzuk be tudatosan vagy tudat alatt. Olvasta Betti egy női magazinban. S végigfutva cikket, úgy döntött, hogy ő is kipróbálja az úgynevezett Vonzás törvényét. Úgy gondolta, hogy valami nagyon egyszerűvel kezdi, valami olyannal amit ő is nagyon szeretne. S mi lett volna más mint egy szívének nagyon kedves ismerőssel találkozni. Egész részletesen eltervezte, hogy hogyan fog találkozni vele.

Esős hétfői este volt, amikor hazafelé utazott és belemerült a gondolataiba. Általában figyelni szokta az embereket, de ma ez sem érdekelte. A gyógyszertárra gondolt és a főnökére, hogy miért szidta le jogtalanul őt. Így azt sem láthatta, hogy egy ismerős arc szállt fel a buszra, csak akkor vett róla tudomást amikor az rá köszönt és leült mellé. Betti meglepődött, hogy újra látja a férfit,azt hitte már soha többé nem találkoznak. Biztonsági őr volt patikájukban, de egy nap a cég összes dolgozóját lecserélték, pont akkor amikor a lány szabadságon volt s így még elköszönni sem tudtak egymástól. S most ott ül mellette és még mindig olyan jóképű mint volt. Hihetetlen volt számára, hogy most itt ülnek egymás mellett és közhelyes dolgokról beszélgetnek. Majd miután kibeszélték, hogy milyen szörnyű idő van és hogy ez nem hiányzott senkinek, esett néhány szó a munkahelyről is. Majd teljes csend telepedett rájuk. Mindketten azon gondolkodtak, hogy hogyan is kellene folytatni a beszélgetést, végül a férfi szólalt meg.

-Nincs kedved velem beülni egy kávézóba és akkor fontosabb dolgokról is eshetne szó?

-De szívesen mennék-válaszolta a lány és azon tűnődött milyen fontos dolgokra gondolhatott a férfi.

Miután leszálltak a buszról betértek egy kávézóba, melyet egy háromjegyű számról neveztek el. Persze itt már felszabadult a társalgás. A férfi bókolt a lánynak, hogy mennyire csinos, bár szerinte mindig is az volt.

-Szóval mindig is tetszettél nekem, csak nem mertem elmondani, mert akkor még meg volt a barátod.-Betti kérdő tekintettel nézett rá-Ne nézz így, amit mondtam teljesen igaz.-a lány nagyot nyelt s nem talált szavakat. Szóval mindig is tetszett az imádott férfinak? Ha most nem találkoznak akkor azt sose tudta volna meg? Hiszen ő is ugyanígy érez, de ezt valamiért nem tudta a másiknak elmondani. Egyáltalán nem jutott szóhoz. A férfi nem tudta ezt mire vélni s megkérdezte, hogy fizessenek-e? Betti bólintott. Kilépve a kávézó ajtaján elkezdtek búcsúzkodni, mire a lány megpuszilta őt. A férfi nem elégedett meg ezzel a kis puszival, tenyerébe fogta az arcát és elkezdte csókolgatni a lány ajkát és szenvedélyesen megcsókolta.....

Betti egy esős, borult hétfői napra ébredt...

Legyen ez vers most vigasztalás,
múljon e fájdalmas önmarcangolás,
hisz nem is történt oly nagy csalás,
csak meg nem szűnő vágyakozás.

Becsukott szemmel is őt látom,
mindig mellette lenni vágyom,
s ha este elfekszem az ágyon,
Őt már sehol sem találom.

Ha látnám, akkor tán elmúlna,
vagy csak egyre fokozódna,
s a testem jobban vonzódna,
s az eszem megint csalódna.

Hiába, az ösztön nem nyerhet,
s a józan ész felülkerekedhet,
mert a nő csak egyet szerethet,
s ezen semmi sem segíthet.

Mosoly, mely arcomra mosolyt csal,
minden pillantásod egy gyermeki kacaj.
Derül a szívem, lelkem szárnyal,
testem telve tengernyi boldogsággal.
Szemeid ragyognak mint a tenger,
érzéki érintésed égig emel fel,
s karod, mely csak álmomban ölel.

Amikor egyedül vagy és eljön az éj,
amikor kialszik minden neonfény,
az égre nézel és keresel egy csillagot,
ami talán megmutatja a holnapot.

S ha meglátod a saját csillagod,
már csak őt kell megtalálnod.
Őt akivel  e fényt megoszthatod,
Őt akinek mindened odaadod.

Akiért megszülettél és élsz,
s akivel majd csillagot cserélsz.
Aki minden bánatot elfeledet,
s aki beragyogja az életed.

Hát kérlek higgyj és remélj!
Mert van a földön egy személy,
aki pont a te csillagod keresi,
s aki  boldoggá tud tenni.