alfred

Miért változnak a dolgok?

Tényleg változnak vajon? Vagyis, mi van akkor, ha a dolgok nem változnak, csak a körülmények alakulnak át kicsit, vagy nagyon? De a dolgok ugyanazok maradnak. Egy párkapcsolat legszebb része az ismerkedés, szerintem. Amikor még úgy váltasz smst, emailt a másikkal, hogy nem igazán ismered őt. Csak tesztelgeted. Magadat, meg őt is. Kíváncsi vagy, hogy hol van a határ. Élcelődök, picit gonoszkodtok a másikkal, ami jó. Sok vicces dolog forrása lehet ez. És szerintem ez múlik el. Nem a szerelem, az érzés, vagy a másik kölcsönös tisztelete, hanem ez, a játék múlik el. Idővel. És sopánkodunk, hogy miért nem olyan a kapcsolat, mint előtte. Hát persze, hogy nem olyan, nem is lehet. Amikor még csak üzengetünk a másiknak, erős független emberek vagyunk, vagyis próbáljuk ezt mutatni a társnak. Magabiztosságunk érződik a sorok közül, hiszen ez az egyik legfontosabb tényező az ismerkedésnél. Azt gondoljuk: „Próbálj becserkészni, mert nálam jobbat nem találsz.”

És ez nemtől független. Ezt gondolja nő, ezt gondolja férfi. Ilyenkor indul el a játék, ami a legszebb dolog tud lenni. Ezt a játékot hívják flörtölésnek. Nem ismered a másikat, csak azt érzed, hogy vonzódsz hozzá. Teljesen mindegy, hogy miért, csak vonzódsz. De ezt nem mutatod ki, inkább csak finoman célozgatsz rá. És ez jó. Ilyekor minden férfi és nő mosolyog. Egy-két kedves sor, picit gonosz megjegyzések. Pusztán szeretetből. Vagy szerelemből, ki milyen típusú ember. De szerintem ebben a szakaszban még ritkán fordul elő szerelem. Ezért jó, visszaolvasni az üzeneteket, amikor kicsit nem úgy alakulnak a dolgok. Én mindig elmentem őket, és igen, el is szoktam olvasgatni. Mert jó. Ezeken keresztül alakul ki egy párkapcsolat. Kinek komolyabb, kinek lazább, de ez az első szakasz. Erre jó visszaemlékezni, hiszen itt mindent csak azért csinált férfi is, nő is, hogy megáénak tudhassa a „játékszerét”. Ezek az idők múlnak el, nem a dolgok.

Amikor már együtt vagytok hetek, hónapok vagy akár évek óta, ez a játék elmúlik. Hiszen Ő már a tiéd. Csúnya szóval te birtoklod őt. De ez nem igaz. Egy jól működő párkapcsolatban mindenki megtalálja a másik felét, és ez által teljesedik ki az élete. Nem véletlenül mondják a nőkre, hogy akkor a legszebbek, amikor szerelmesek. Tényleg gyönyörűek. Szinte ragyognak. Ezt a fényességet kell tudni megőrizni, és ebben a férfinak ugyan olyan nagy szerepe van, mint a nőnek. Mert közös érdekük. Hiszen egy párkapcsolat elején mindenki boldog, nincsenek problémák. És ez nem csak a lila meg a rózsaszín köd miatt van.

Ez a miatt van, mert mindenki toleráns a másikkal, elnézi a butaságait, jókat mosolyog a fura szokásain, vagy talán éppen vicces megjegyzéseket tesz. Emiatt jó minden párkapcsolat az elején. De ez miért múlik el?

Mert már nincs meg a késztetés arra, hogy saját magamat mutassam neki a legjobbnak. Hiszen ismer. Tudja, milyen vagyok. Engem szeret, velem van, az én kezemet fogja és az én számra ad puszit. A legtöbb esetben elmúlik a rajongás a másik iránt, nem dicsérjük őt. Minden férfi hiú. Szeretik ha dicsérik őket. A nők arra vágynak, hogy elismerjék őket, megbecsüljék, és persze szeressék nagyon minden egyes mozdulatát. Igen ám, de ez nagyon nehéz. Nehéz azt elérni, hogy ne váljon megszokássá a kapcsolat.

Mit kéne tennünk?

Talán nem kéne megismerni a másikat teljesen, hogy mindig legyen valami újdonság? Lehet. Nem. Ez butaság. Ez rossz gondolat, hiszen ez rossz irányba is elsülhet.

„Ahhoz, hogy szeressenek bennünket, az kell, hogy ne szeressünk, vagy pedig titkolni tudjuk szerelmünket.” 

Paul Léautaud

Ez nagy igazság. Az elején tudjuk titkolni az érzelmeinket, pontosan a kölcsönös gonoszkodások miatt. De amikor már együtt vagyunk, ez elmúlik, hiszen tudjuk, hogy szeretnek minket. És ez jó dolog. Tartozni valahova, valaki mellé. Én például imádok szerelmes lenni, és csak sajnálni tudom azokat az embereket, akik félnek átélni ezt az érzést. Nem mondják ki, de k azok akik, nem keresnek tartós kapcsolatot. Igaz, egy szerelem nagyon sokszor fáj. De had fájjon. Fájjon ha kell, fájjon nagyon… Ez megerősíti a dolgot. Vagy pedig végleg eltávolít. Ha eltávolít, akkor nincs mit tenni, ennyi volt a kapcsolatban, de ha szorosabbá fűz, akkor megtalálta a zsák a foltját. Mindenkinek vannak hibái, ezt nézzük el. Vagy célozgassunk rá finoman, vagy gonoszkodjunk, viccesen. Mint az elején. Sokkal jobb lesz minden… Biztos vagyok benne.

Biztos vagyok benne hogy nem a dolgok, nem az érzések változnak, hanem a körülmények. A megszokás hatalma nagy úr, és mindenkinek meg kell találnia az ellenszerét először magában, aztán a társában is. Csak így működhet a kapcsolat, ha együtt a kettő. Tanuljunk meg játszani…

Elegem van. Unom. Én megyek utána. Hibáztam. Hibáztam volna? Kiszeretett belőlem. Nem akarok tőle sok mindent. Azt sem tudom mit akarok. Csak vagyok itt. Csinálom a  hülyeségeket újra meg újra. De nem érdemlem meg. Nem bántam vele rosszul. Szerettem. Szerelmes voltam belé. Szerelmes vagyok belé. Igyekeztem kimutatni. Jó, voltak hibáim, de kinek nincsenek. Neki is voltak. Én elnéztem ezeket. Úgy érzem, hogy elnéztem neki. És mégis kiszeretett belőlem, mások kellenek neki. És nem tudom feldolgozni. Nem értem, hogy miért. Azóta sem. Hónapok óta nem tudom elfogadni, és megérteni. Ilyen lelkis hülyegyerek vagyok. Nem tudok továbblépni. Maximalista vagyok. És ez nem jó. Emiatt sokat szenvedek. Emiatt is. De mit csináljak? Nem akarom elengedni magam mellől. Ajj de nehéz ez. Hónapok óta ez megy. Hol erősebben, hol gyengébben. El kell hagynom a világomat, hogy elfelejtsem. El kéne ítélnem magam? Miért? Igaz, én is azt csinálom amit ő, de sokkal okosabban. És ő ítél el engem. Én meg őt ítélem el. Kígyót-békát fújunk egymásra. Így utálják meg egymást az igazán szerelmesek. Akik igazán szerelmesek voltak egymásba, utána nem tudnak jól kijönni egymással. Nem. Lehetetlen. Mert nem tudják feldolgozni a dolgot, hogy nem ugyanazon a szinten működik a dolog. Szerintem. Ő sem tudja. Ő is érez még valamit. De ő erősebb és makacsabb mint én. Sajnálom. De lehet tudja, hogy mit csinál. Remélem így van. Mert én nem tudom mit tegyek. Kéne egy jó módszer.

Francba az egésszel…

Vége van...

Írtam sms t, nem válaszolt.

Írtam e mailt, nem vlaszolt.

Telefonáltam neki, nem vette fel.

Csalódott vagyok.
Félreismertük egymást. Ő szerinte én változtam, szerintem meg Ő.
Ilyen a szerelem? Minden szép és jó addig, amíg vége nem lesz? Utána meg nem is beszélünk tovább? Az én érdekemben csinálja?

Régen még azt mondta... Én rontottam el?

Mondta volna, hogy hagyj a fenébe. Bár lehet mondta már. Sőt, biztos. De leírtam neki. Elmondtam neki mit érzek. Most vége van. Most harag van. Fájdalom van. Düh van. Bennem... Bennem is.

És csalódott vagyok. De mindegy. Így eldőlt, hogy mi lesz a vége. Eldöntötte a dolgot. Én meg elfogadom. El kéne fogadnom. Menni fog? Meg tudom majd oldani, hogy ne harcoljak? Ez volt a bajom, mindig is. Harcolok mindenért amiért kell, és lehet. És azért is amiért nem kell, és nem szabad. Emiatt szenvedek sokat. 

Müller Péter azt mondja, hogy ha a sorsunkban az van, hogy találkozunk, akkor fogunk is még találkozni. Szóval mától kezdve tényleg a sorsra bízom. 

Pedig szerettem volna még egy dolgot kérni tőle... 

Sajnálom.

Sajnálom, hogy vége van...

LÉGY BOLDOG

.

Sziasztok!

Ma korán keltem, de végre jól érzem magam. Most boldog vagyok.
Elintéztem, hogy haza tudjak menni a hétvégén a szeretteimhez. Úgyhogy egyenlőre a mai nap az rendben van. Remélem mindenki hasonlóan érez, aki olvassa az írásaimat. :)

Pedig a hétfő van, ezt a napot nagyon kevsen szeretik. De süt a nap, jó idő van, és ugye hétvégén otthon leszek. 

Jajj, a legjobbat nem is mondtam. Tegnap megnéztem a Valami Amerika 2-t. Az 1 az nekem nem nagyon tetszett, de a folytatás jól sikerült. Mosolyogtam a tökmagos/fuck U- s részen.Remélem ezt ki szabad írni. :)

Ráadásul az egyik kedvenc zenekarom is játszik benne. :)
Úgyhogy ez az állapot tegnap este óta tart. Pedig 5:45 kor keltem reggel, mert edzés volt. De nem sokára megyek reggelizni, aztán olvasok. Müller Pétert. Szeretem a könyveit, nagyon sok hasznos és értékes gondolata van. Nem tudom, hogy olvastátok-e valamelyik könyvét? Ha nem akkor ajánlom. Bármelyiket. Segít. Gondban, bajban, örömben, haragban.

Én szeptemberben kaptam meg az első könyvem tőle. Szerelmes voltam, és szakított velem a lány. Hosszú idő után. Nagyon megviselt. Most is eszembe jut sokszor. Nehezen viseltem. Viselem a mai napig is. Ekkor kaptam ajándékba a könyvet, hogy segítsen. Elértem azt, hogy nem voltam depressziós, de ettől függetlenül az utolsó lépést elég nehezen teszem meg. Ritkán beszélünk, nemrég találkoztunk is, és kiborított. Kiborított, mert nem úgy viselkedik, ahogy eddig viselkedett. De ez természetes, nem szólok bele. Nem tehetem, nincs okom rá. De attól még zavar. Hiszen sokáig Ő volt a legfontosabb, de mostanában mintha nem is Ő lenne... Én meg csk pislogok, hogy miért csinálja ezeket. Én nem is mertem eléggé, vagy most csak "ki akarja próbálni magát..."

Na mindegy. Ne legyen negatívak ma. Erről a történetről majd máskor mesélek, mert ez egy fájó pont az életemben. Egyébként ekkor szoktam rá a POET re is. Sok vers, idézetek... :)

De hát ilyen a szerelem. :) Érzelgőssé tesz.
Szerintem mindenki így van vele. Szerintem.

Egyébként valószínüleg elég unalmas hetem lesz, de azért naponta jelentkezem majd, különböző gondolatokkal. :)
Ezt a szerelmes/szakítós storyt tuti leírom majd egyszer. Emiatt jöttemide blogot írni. Mert kiborított a hölgy, írtam neki egy levelet, amit megmutattam egy nagyon kedves barátomnak. Azt mondta ne álljak le az írással, hanem erőltessem. Ezért döntöttem így, hogy megosztom a gondolataimat veletek. 

Ráadásul jó dolog kiírni magamból a dolgokat.  És az, hogy reagáltok is rá, külön élmény... :)

Sziasztok: Alf