alberth blogja

A pokolban bolhák jártak,
sok ördögöt jól megmásztak.
Hejehuja-haj,
pokoli a baj!

A pokoli tornác mögött
vakaróznak az ördögök,
Égnek áll a haj,
felhangzik a jaj!

Csíp a bolha-rúg a bolha,
táncot járnak a pokolba'.
Mind vad tvisztet jár,
bolha a tanár!

Egy ördögnek sincs már nyugta,
dübörög a pokol bugyra.
Fenn éjszakáznak
bolhát vadásznak!

Pokoli a bolha buli,
lecsúszott az ördög-bugyi!
Heje-huja jaj,
viszket a sejhaj!

Nincs már rajta tarka gatya,
szétmarta az ördög-atya.
Azt lihegi jaj,
pokoli a baj!

Már a poklot el kell hagyni,
nyúlcipőt húz valamennyi.
Ebből épp elég,
fut az ördögnép!

Kiszaladtak a világból,
így a pokol megszűnt mától.
Ne bánkódj rajta,
ne fesd a falra!

Debrecen, 2011. 10. 18.

Szagos vers

Borz és görény versenyre kelt,
ki érhet el nagyobb sikert
A bűzkeltés nemes terén,
e küzdelem nagyon kemény.

Bűzbombákat eregetnek,
vizeletet teregetnek.
Dolgoznak a bűzmirigyek,
fanyalognak az irigyek.

Róka bűze gyöngyvirágszag,
a macskahúgy rózsaillat,
Ahhoz képest mit ők tudnak,
a disznók is messze futnak!

Oly töményen terjeng a bűz,
büdösbogarat is elűz.
Nem állhatja élő személy,
ez nem tréfa, életveszély!

Ám egy legény talpon marad,
előlük ő el nem szalad.
Tudja, köztük csak ő nyerhet
borz és görény rá nem verhet!

Kevés a borz bűze ide,
eregetni kezd ízibe...
Reggel hagymás babot evett,
s kiereszt egy gázelegyet.

Szegény nem bírt nagy hasával,
iszonyatos durranással
Rottyantott a levegőbe,
...mi benne volt, most kilőtte!

Szóval leírni nem lehet
semmi nem volt fertelmesebb,
Amióta áll a világ
ahogy ez az ájer kiszállt...

A kén bűze kölni csupán
mocsárgáz is parfüm puhán,
Olyan tömény, amit ő tud,
...még a borz, s görény is elfut!

Suttyó legény nagyot nevet,
kiérdemelt egy szép nevet.
Úgy hívják, hogy Büdös Bence,
s éjjel-nappal eregetne...!

Debrecen, 2011. 03. 17.

Talpra Petőfi!

Talpra Petőfi, térj vissza hozzánk!
Könnyekben úszik bús Magyarország.
Jöjj el a köddel, miben eltűntél!
Harmatos réten, vérben feküdtél...

Világszabadság, szabad rablásban,
nem az mit vártál, valami más van.
Nyomor, mint vaskéz országunk sújtja,
uzsora-kamat, szörnyű a súlya...

Talpra Petőfi, magyarnak vége!
Prés alatt szenved istened népe.
Fejsze alatt a nemzetnek fája,
Súlyos csapások zuhognak rája.

Gyökerét rágja globális tőke,
A kamat lába törtet előre.
Rúgja a tövét, töri az ágat,
Turul-madárra skorpió rácsap.

Égetik, gyűrik a magyar zászlót,
Milyen hatóság emelne rá szót?
Gumival lövik szemét a népnek.
Kiáltsd versedben, a magas égnek!

A Magyar Isten, segítsen rajtunk!
Elfogy a nemzet, nem ezt akartuk!
Nyomorban élünk, munka sem akad.
Adóság, kamat nyakunkba szakad!

Az Isten mentsen ettől a csődtől!
Létszámunk elfogy, s jő bánat csőstől.
Házasság, gyerek? Nem tudsz megélni,
Kenyeret, jövőt hogy fogsz remélni?

Utolsó idők törtek magyarra,
A pokol ura tán ezt akarja?
Talpra Petőfi! Túl élt a nemzet,
Már több Mohácsot, de mit sem vesztett!

Talpra Petőfi, szavald el versed!
Mi Urunk hallja, ki elközelgett.
Nem hagyja veszni a magyar népet.
Eljön az Isten, feltámaszt téged!

Talpra Petőfi, ne hagyja senki,
Őseink földjét kezünkből veszni!
Gyökerünk rágja, mételyes féreg,
Talpra Petőfi, mi várunk téged.

Debrecen, 2009. 10. 27.

Kilenctől egyig

Kilencszer ölellek, kilenc naplementén,
holdsugár-karjaim, lényed asszonytestén.
Kilenc éj, kilenc kéj, mindenik mennyország,
csillagos táltosunk kötelét megoldják.

Nyolcszor elbúcsúztunk, s összejöttünk újra,
hétszeres esküvel, buján összebújva.
Hatszor lefeküdtünk, egy éjen hat ágyba,
öt ujjunkat forrón kulcsoltuk egymásra.

Négy kezünk barangolt tétován egymáson,
háromszor sóhajtám, te legyél a párom!
Nem élet az élet, csak veled kettesben,
bevallom, számomra te vagy az egyetlen!

Debrecen, 2010. 04. 07.

Angol szív

Angol szív dobbant érettem,
Brit-honban jártam én.
Evelyn volt a végzetem,
Albyon szigetén.

"I love you!"- mondt a nékem ő,
miközben átkarolt.
Tejködben úszó kikötő,
csókunk tanúja volt.

A búcsú szívünket tépi,
my dear, elköszönök!
Forewer szeretlek téged,
You love me! S visszajövök!

A kezem integet néked,
zsebkendőm lengetem.
Napnyugat szele búbánat,
vitorlát dagaszt nekem.

Albion leánya várj rám!
A szívem itthagyom,
s kék éggel ragyog lelkemben
a ködös Albion.

I love you, Evelyn várj reám,
forewer szeretlek én!
A vágyam visszaküld hozzád
my dear, szíved enyém!

Angol szív dobban érettem,
rám vár az óceán.
Evelyn integet ködben
s a parton gondol rám.

Debrecen, 2010. 05. 09.