Aktualitás

Talpra Petőfi!

Talpra Petőfi, térj vissza hozzánk!
Könnyekben úszik bús Magyarország.
Jöjj el a köddel, miben eltűntél!
Harmatos réten, vérben feküdtél...

Világszabadság, szabad rablásban,
nem az mit vártál, valami más van.
Nyomor, mint vaskéz országunk sújtja,
uzsora-kamat, szörnyű a súlya...

Talpra Petőfi, magyarnak vége!
Prés alatt szenved istened népe.
Fejsze alatt a nemzetnek fája,
Súlyos csapások zuhognak rája.

Gyökerét rágja globális tőke,
A kamat lába törtet előre.
Rúgja a tövét, töri az ágat,
Turul-madárra skorpió rácsap.

Égetik, gyűrik a magyar zászlót,
Milyen hatóság emelne rá szót?
Gumival lövik szemét a népnek.
Kiáltsd versedben, a magas égnek!

A Magyar Isten, segítsen rajtunk!
Elfogy a nemzet, nem ezt akartuk!
Nyomorban élünk, munka sem akad.
Adóság, kamat nyakunkba szakad!

Az Isten mentsen ettől a csődtől!
Létszámunk elfogy, s jő bánat csőstől.
Házasság, gyerek? Nem tudsz megélni,
Kenyeret, jövőt hogy fogsz remélni?

Utolsó idők törtek magyarra,
A pokol ura tán ezt akarja?
Talpra Petőfi! Túl élt a nemzet,
Már több Mohácsot, de mit sem vesztett!

Talpra Petőfi, szavald el versed!
Mi Urunk hallja, ki elközelgett.
Nem hagyja veszni a magyar népet.
Eljön az Isten, feltámaszt téged!

Talpra Petőfi, ne hagyja senki,
Őseink földjét kezünkből veszni!
Gyökerünk rágja, mételyes féreg,
Talpra Petőfi, mi várunk téged.

Debrecen, 2009. 10. 27.