alastair blogja

Megérkeztem hát, itt vagyok. Már csak egy lépés választ el az örökkévalóság kínzó bugyrától. A tűz lángjait szinte már érzem arcomon, sikoltásoktól visszhangzik a kietlen táj. Látom mindazt, ami odabennt történik, félelem és reszketés lesz úrrá rajtam. Orromat megcsapja a füstös, kénes szag, amely a kapu túloldaláról  lassan, megfontolva lopoddzott át ide, a földi oldalra. Milyen élet ez? Nem is az, ugyan.. hiszen örülnének ha ennek az örökös körforgásnak véget vethetnének egyszer s mindenkorra. Nem tudom mióta állok itt, az idő nem kedvez se nekem , se nekik.. Valami változik odabennt..egy árny indul felém s mintha kezét nyújtaná. Meghátrálok,megbotlom egy kőben., majd lehunyom szemeimet. Időbe telik mire magamhoz térek(gondolom). Már besötétedett, a több méter magas nyúlánk fák fölémhajoltak. Fölálltam , a jelekkel körberajzolt vörösen izzó, égbe meredő vaskaput kerestem, de ezúttal sikertelenül. 

Csalódtam, mikor azt gondoltam ez fontos,