akos5 blogja

Áskálás folyik a kertben, s lenn.

Összecsapódnak a fellegek, 

 eső áztatta lények tűnnek fel.

Ahogy Csukod ablakod,

zárkózik kíváncsiságod.

Külföldi vagy itteni nem számít.

Az érdektelen téma értékel idáig.

Ezt belátva fordulsz is mindjárt szobádban,

És szemed elé tárul, egy ilyen, hogy is hívják mi meredten bámul.

Alig várod, hogy elhagyja légtered.

Elkezdesz számolni,

Így kimondod az egyet.

Kettőnél még mindig bámul.

Nehezen szülöd meg a bűvös hármat,

izzadni kezd homlokod.

majd izzadságcseppjeid,

feladják a harcot és

elhagyják  homlokráncod.

Földet érve

a hetedik másodpercben tartasz éppen.

Mikor megmozdul,

furcsa mód sántít,

Egyik szeme zölden világít.

Egy aranyos zöld mocsári szörnyre hasonlít.

Közben elindul felém,

mondom magamban

hogy „hé ez nincsen rendben”

még azt a kicsi bizalmat is,

elveszti mit idáig tápláltam belé.

Hihetetlen bátran,

szedem a sátorfámat.

S neki vetetem magam, ablakom felnyitásának.

Fáradalmas 5 perc az ára.

A kimászással egy időben az egyik lábam elkapja,

sebet okozva rajta.

Szétnézve több százat látva mind fut fel a házra.

felém nézve inkább imákba bocsátkozom.

hátha felébredek ebből a kibe baszott szar rémálomból.