Akár igaz is lehetne

Egy lány és egy fiú nagyon szerették egymást. Négy évig jártak mikor a lány egy nap hazament és a fiú elé állt azt mondva:

-Gyermekünk lesz!

A fiú nagyon örült és rendkívül boldog volt. A lányt a tenyerén hordozta. Nagyon boldogok voltak. A kötelék még erősebb lett közöttük mint valaha. Eljött a nagy nap. Beindult a szülés. A fiú kint várta hogy mikor hallja felsírni a gyermekét és látja kijönni az orvost. Már alig várta hogy bemehessen élete szerelméhez és megismerje gyermeküket. A baba felsírt és nyílt az ajtó.

-Gratulálok apuka! Önnek nagyon szép egészséges fia született, de sajnos mondanom kell még valamit.

-Valami baj van?

-A barátnőjénél komplikáció lépett fel és bármennyire is próbáltuk nem tudtuk megmenteni az életét. Elvérzett. Fogadja őszinte részvétemet.

A fiú elszaladt. A Duna partján ült, ahol megismerkedett a lánnyal és csak nézte a vizet. Újra élte kettejük kapcsolatát. Teltek a napok, míg egy nap a fiú édesanyja elment a partra a fiához. Elmondta neki, hogy az a gyermek nem tehet semmiről és az övé foglalkoznia kell vele. A barátnője is ezt akarná. A fiú elküldte édesanyját, de másnap hazament és magával vitte kisfiát. Boldogan nevelte, de szíve legmélyén egész életében gyászolta barátnőjét. Évek teltek el azóta. Egy nap a padláson pakoltak, amikor a kisfiú egy talált egy dobozt. Kinyitotta és ruhákat talált benne, amiknek a tetején egy másik doboz volt, ami tele volt képekkel, melyen az édesanyja volt.

-Apu nézd mit találtam!

A fiú meglátta a nyitott dobozt és fia a képeket mutatta:

-Ki ő apu? Egy tündér?

A fiú könnyes szemmel ölelte át fiát és csak annyit mondott:

-Nem fiam! Ő az édesanyád.

 Vége