kicsi kicsi boltom blogja

A selymes rét
fűszáltekintetének
napfényveretes
kék gombocskája.

A barátság? Lövészárok-talizmán.
Számítasz rám, számíthatsz rám --
s fordítva. Fordít a bajok poklán.
Ha eltűnsz, nem is voltál. Most
haragszom rád. Amputálok.
Távol voltál, jóban, rosszban,
ne halljad meg, csonk jajom van,
nem is igen kiabálok.
Erőm fogy, hát ne vedd észre --
talizmánmentes ez a béke.

Sejted-e, vajon
mért sír a hóvirág?
Mért hajtja le fejét,
hisz látná a Napot
a fényen át?

Belső titka, vagy
külső, ami nyitja,
kopár korán a
felszínre csalja
látni a csodát?

S vajon látja?
Körülötte olvad
a hó, ruhája ez
elmúlás mása,
eltűnni akaró.

Aprócska jel,
friss alázat van jelen,
hótiszta ’legyen’,
mely szinte nincs,
csak kezdődni kell.

--- --- --- --- --- --- ----

(Annunciációhoz közel)

Ugyanarra a képre: 

Szembe, számba vehetőség

Még ki sem nyílt. Csak
érzem, hallom. Lágyítom
még a karmokat.

Hiába várok
a tizedik halálra…
előbb esni kell.