Pont

Itt ülök és várlak. Valami
veszteség lüktet bennem, valami,
amit talán, nem kellene tudnom,
nem kéne sejtenem se még.
Amit nem fájhatok meg előre,
hisz csak tompa dömdöm,és
agresszív kattogás. Sárga.
Mint az első hajnali villamos,
benne egyetlen utas, akárha,
egyetlen gondolat, mintha én... Az enyém
az egyetlen riadt, vagy épp,
riasztó magánya, fáradtsága,
hunyorgása, hogy a fény túl sok,
(nélküled) túl kevés, túl... tompa, túl éles, Édes,
félreismert-érzett, keserű felismerés.
Várlak. Nem vagy. Nem szólsz. Nem jössz.
Nagy nincs vagy most. Üvöltő nemlevés. A te, te, te,
és te, a nincs, mert itt, mert én, és ha, és az és...
Szóismétlés. Tudom, de ezt zsolozsmázza
bennem minden rezdülés. A szívé. Az egészem.
Szimpla lettem. Árva. Sótlan. Léleknehéz.
Csonka. Csorba. Dimenziótlan.
Pont. Zéró kiterjedés.