aimee blogja

Hogy nevethettél rajtam…!
Nem akarok még
belegondolni sem
mily ártatlan kéjjel
csüggtem dús emlőiden
s szívtam magamba
-nektárként- mérgezett
tejed…
Mily vak szeretettel
rajongtam vonásaid!
Hogy megigézett tüzes
tekinteted…!

Hogy nevethettél rajtam
mikoron szerelembe estem
Veled, s bálványoztalak!
Szédült-szemérmesen
gyengéden öleltelek, s hittem
kebleidnél nincs fehérebb
s combjaid szorítása
csípőmön a menyország maga!
Ó, az a millió, sikolyodtól
édes nappal, s éjszaka…! Hajlataid
bűvös illata, s csókod íze…
Most hogy marja a szám!

És már tekintetem sem
bírom emelni Rád, taszítsz!
Taszít arcod hibátlan
oválisa, nyakad íve, bőröd
bársonya… Undorít karcsú
ujjaid kecse, járásod libbenő
táncos ritmusa!

Már látom ravasz természeted,
számító tekinteted, s elvenni
tépni kész penge karmaid!
Festett szád, mely nekem már
hiába zengi álnok szavaid.
Te rongy!

Felnyílt a szemem.
S bár bőrömbe égett
a kötőfék, mi e világba
rántott, s Tőled elszakadnom
holtig nem lehet… s bár még
ölelnem kell minden éjjel
Téged, most már csóktalan
s kelletlen teszem.

Most nevess, ha érzed
a különbséget!
Szét a lábbal, s hanyatt Veled!
Akartad, hát tűrd, hogy megkeféllek!
Fizetséget többé ne várj
Kurva Élet!