Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Disztópia (egy irodalmi est margójára)
2011. október 25. 15:27
Tegnap is ültem ott, olvastam, közben remegett a lábam, a kezem,
és csak abbahagyni szerettem volna egy szó közepén,
és eltűnni a balfenéken. Pedig kedvesek voltak velem.
Aztán egész úton hazafelé írtam.
Tőlem teljesen idegen stílusban,
amelyben minden szó is éppolyan idegen
és mikor hazaértem, írtam a linóleumról,
a kilincsről, a gombról a farmeremen,
a repedésről a falon, csupa baromságot, és bőgtem,
mert nekem ez NEM MEGY!
Én. Ezt. Így. Nem. Tudom!
Mióta felébredtem, írok fejben, írok papíron,
írok a tojássárgájával a tányérra, a porba a polcokon...
Megírom magamnak a nagy nincseket, ahogy régóta szokom, vigasz
talkodom, hogy kicsit halkuljon az üvöltés a fejemben,
kicsit ernyedjen a görcs, amivel vágyom nekifeszülni,
mások szellemi fölényének, ami ellen, nekem semmi
féle fölény nincs a birtokom
ban. Feladom, úgy tűnik én csak érezni
vagyok képes, de nem gondolkodom.
Hát... csak kipukkant egy újabb, rózsaszín illúzió,
hogy én picivel is több vagyok, mint egy ápoló
nő, és holnap talán majd egész más érzés lesz kicserélnem egy pelenkát,
vagy letörölnöm egy homlokot, a kezem erre van idom
ítva, az agyam ezeket a szükségleteket ismeri föl,
majd szép lassan elfelejtem, hogy az ige görögül logosz és elfogadom,
hogy az én utam egy linóleumborítású folyo
só tóltól-tóligja, az emelkedésem maximum kettő emelet,
határaim zárt ajtajú, fertőtlenített szobák
és a szándékos, vagy szándéktalan kizu
hanást gátló rácsos ablakok,
és ha felnézek az égre, az a nagy magasság,
az a nagy kékség nekem sem jelent majd mást,
mint a többieknek, akik felmérik a felhőzetet,
és sóhajtanak, hogy megint esni fog.
Landor2012. január 7. 12:37
Emberi vagy, igazán :-)
Szeretettel:
S o u l t a n
Kicsikinga2012. január 6. 19:28
Egy fantasztikus egyéniség, fantasztikus írását olvashattam, és fölöttébb örülök, hogy egy oldalon lehetek Veled!
Már jó régen tudom, hogy milyen magasságban vagy!
Ehhez semmi kétség nem fér!
Marie_Marel2012. január 6. 18:21
Mióta felébredtem, írok fejben, írok papíron,
írok a tojássárgájával a tányérra, a porba a polcokon...
Csodajó írás. Az okosakat már megírták előttem, én csak annyit: szeretlek olvasni, mert ez nem igaz! - ''én utam egy linóleumborítású folyosó tóltól-tóligja''
VAN világod és azt le is tudod írni.
(Hányszor éreztem én is ugyanezt!)
cseg762012. január 6. 18:14
Szerintem ez egy nagyszerű írás!!!!
Szeretettel Gratulálok Aimee!!!:D
szebarb2012. január 6. 18:12
De értelek! De nagyon!
Aztán még van egy másik megvilágosodás. Azt majd megpróbálom én megírni, ha kicsit (de úgy igazán) le tudok ülni.
Szerintem több vagy. Én mindenképpen annak látlak.
kapocsi.ancsa2012. január 6. 17:20
Annyi minden van benne...
az írás alapja az érzés, van és lesz is írnod miről talán mindig. Néha minden egyszerre összeszalad utána tisztul.
Mosolygós szép napot:)
aimee2011. október 26. 01:48
Köszönöm Nektek... Nagyon.
Alexander2011. október 25. 18:39
nagyon jól megírtad... ne add fel! írj és olvass és írj és olvass! :-)
farao2011. október 25. 18:28
...Hát, ez az írás nagyon jól tükrözi a mai irodalom értelmetlen védekezését azok ellen, akiknek még van gondolatuk.
Gratulálok.
Üdv: farao
juli482011. október 25. 17:29
Kedves Aimée! Nem kell majrézni, tényleg mindig magadat add! A hivatásos irodalmárok jórésze nem a tehetsége, hanem a jó helyezkedése miatt lett hivatásos. Julika
helszlo2011. október 25. 16:48
Kedves Aimee! Azt hiszem, helyesen látod, hogy nem kell az extremitás divatjának behódolni. Légy az, aki vagy, de az légy nagyon! - ez a tanácsom. Neked nem kell máshol keresgélned, Te megtaláltad a saját utadat. (És ez most az őszinte vélemények egyike volt.)
19702011. október 25. 16:36
Aimee, Kicsi-lány! Ha ez a bizonytalanság...hát legyen! Az is kell! Újra nyitni, szétnézni ott...kell, az is! Önmagunkat úgysem tagadhatjuk meg! Soha!
Én meg szeretek Nálad ''lenni'', így is úgy is!:-)