AHOGYAN TI ÍRTOK!
POSZTULÁTUM
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
POSZTULÁTUM
(Iambosz vagy ahogy akarjátok)
Cinóber sanzont szippant a ráma,
káosszá töpped a honfi spirál,
messzire foszló szerelmeimbe,
vasbetont karcol az elmehatár.
Penészlő zargatások ténferegnek,
nyögve vajúdik az elvetélt humor,
a horizont rég e sorok értelmét kergeti,
s arcokra húzott frizurákban lohol.
Elmehatárt karcol már a vasbeton,
cinóber sanzont szippant a fülembe,
a honfi spirál káosszá töpped,
szemeimre kilószám foszlik a messze.
(Budatétény 2019 március 9.)
hol verslábak lógnak
Ezentúl ebben a blogban gyűjtögetem nagyra-tartott POET-es szerzőtársaimról írt régebbi és új versparódiáim.
Remélem ezzel is hozzájárulok szerzőtársaim sikereihez, mert csak a legjobbakról lehet paródiát írni.
Remélem senki sem veszi rossz-néven, még a kimaradók sem.
M. Laurens
hol verslábak lógnak
(Ahogyan ti írtok S.M.)
hol verslábak lógnak
az üveghegy túloldalán
kémcsőbe zárt emlékeim
visszaálmodom
mély ráncokat tolok
elmém ritkuló barázdáiba
oda
ahol a verslábak lógnak
önmagam sötétjébe
hol
macskakörmök közé szorult
valamikori létem csak
kötőjelnyi maradék
és értelemnek öltözött
három pontokon
lúdtalpas verslábak lógnak
mondatvég nélkül
Pest-Buda 2013. november 7.
LE VAN... NYÚLVA
Ezentúl ebben a blogban gyűjtögetem nagyra-tartott POET-es szerzőtársaimról írt régebbi és új versparódiáim.
Remélem ezzel is hozzájárulok szerzőtársaim sikereihez, mert csak a legjobbakról lehet paródiát írni.
Remélem senki sem veszi rossz-néven, még a kimaradók sem.
M. Laurens
LE VAN... NYÚLVA
(versparódia, Szederfalu: „Le van.. nyúzva” című verse nyomán)
A nyugdíjad nem gitt, nem rághatod újra,
ha beszáradt, hiába nyomkodod,
verheted abba vénült trotykosod.
Nem ehetsz rá vállvonogatást újra:
hisz a lóvéd már rég, le van nyúlva,
nem segítenek rajta doktorok,
sem farkasok, sem a farkatlanok…
Lefelé lóg már a hetykeséged-csúcsa.
Nem kel már többé az: tudatom.
Nincs már zsarátnok az ugaron,
nem kellesz, nyugdíj nélkül maradsz!
Ne hirdesd, hogy csak ennyit ehetsz!
Míg nem szólok, a te meséd a „Nekeresd!”
És ha kell, nehogy magadra szavazz!
Pest Buda 2016. szeptember 26.
NINCS KÖZÖD HOZZÁ
Ezentúl ebben a blogban gyűjtögetem nagyra-tartott POET-es szerzőtársaimról írt régebbi és új versparódiáim.
Remélem ezzel is hozzájárulok szerzőtársaim sikereihez, mert csak a legjobbakról lehet paródiát írni.
Remélem senki sem veszi rossz-néven, még a kimaradók sem.
M. Laurens
NINCS KÖZÖD HOZZÁ
Ahogyan ti írtok: Tóth Albert
Nincs közöd hozzá!
Láthatóan erős csomók
szakadtak fel benne.
Meg ne próbáld:
tart-e, bírja-e,
Mi-lenne?
Nincs közöd hozzá,
nincs is veled,
se éjjel, se nappal,
nem vár téged,
még csak nem is lát
a reggeli borotvahabbal.
Nincs közöd hozzá,
rá már hiába gondolsz,
az útnak vége, nem rögös,
végleg közétek állt a fosztó:
a legnagyobb közös-
osztó.
Pest Buda 2016. szeptember 1.
(Replika Tóth Albert "közöd van hozzá" című versére)
[a fülünk mögötti dombokba] POET-paródia
Ezentúl ebben a blogban gyűjtögetem nagyra-tartott POET-es szerzőtársaimról írt régebbi és új versparódiáim.
Remélem ezzel is hozzájárulok szerzőtársaim sikereihez, mert csak a legjobbakról lehet paródiát írni.
Remélem senki sem veszi rossz-néven, még a kimaradók sem.
M. Laurens
[a fülünk mögötti dombokba]
POET-paródia Péter Éva Erika nyomdokain
a fülünk mögötti dombokba botlunk,
mert ott olvad fejünkre a vaj -
a sitt, a malter, szunnyadó priccsei
ajándék tucat-sliccek mint tavaly.
valaha kék volt a szemünk alatt
lesve a Btk. alatti büntetőtételt
amire a teremtő hatáskörét megtartva:
hivatásánál fogva rá sem nézett.
jogosítványon az arckép már forgatható.
félkeréknyi balra, de jobb kerék az nincs.
s te, teremtőm, a kereket leereszted,
hogy a mindennapi káromkodásra megtaníts.
a kikelt veseköveimből, szikrák jajdulnak,
bele villan a végső végzés: „Hatszáz ima!”
s mi lazán legyintünk maradék fél-karunkkal
a föld két-lábon járó majmaira.
Pest-Buda 2016. július 31.- augusztus 13.
Forrásmű :
Péter Éva Erika: [a szemünk alatti árkokba]