adrienn blogja

Ràd néztem, s elmondtam azt amit érzek,

Tiszta szivbol, oszintén szépen.

Megnyiltam elotted mint tavasszal a fàk,

Bàr ugy érzem folosleges volt ugybizàm.

Meghallgattàl, turelmes voltàl, nyugodt, s mint mindig szép,

Talàn nem kellett volna elmondanom, semmiképp,

De megtettem, most màr visszalépni, nem tudok soha.

Remélem ezzel nem voltam ostoba!

Ha tetszem, neked, miért nem kozeledsz felém,

Mitol félsz mond meg oszintén,

Nem vagyok, bunko, beképzelt liba,

Csak szeretlek, ez olyan nagy hiba??

Oszintén, tiszta szivbol, gyengéden, és szépen,

Ugy mint még senkit ezen a vidéken.

Nem tudom, mi van velem

De nincsen még tavasz,

Ugy érzem szerelmes vagyok,

S ez nagyon klassz.

Remélem, nem mulik hamar,

Ez az érzés semmiképpen,

Szeretnélek tisztelni,

Becsulni téged ezen a vidéken.

Nem csak itt mindenhol,

Ahol te jelen vagy éppen

Szeretnélek, kényeztetni,

Babusgatni, téged.

Ha engeded, ha nem hàt,

Vàrok turelmesen és szépen,

Mert ugy érzem te azért élsz,

Hogy én szeresselek "Téged"!!!

Leszàlt az este, fenn ragyog a hold s a csillagok.

Ne felejts el soha, szeress én EZT akarom;

Vàgyom arra, hogy egyszer enyém légy, csak az enyém,

nézz ràm, s mond meddig vàrjak még.

Tudod nekem te vagy az elso,

Az egyettlen ki igy tetszett meg.

Orokké tudnàlak szeretni,

Kérlek, engedd ezt meg.

Ajkad, ajkammal megérintve felnyilik szépen,

A csok màmoràt szivemben érzem

Mikor nedve àthatol testemen, forr a vérem

De befejeztével, mindig a hiànyàt érzem.