adrienn blogja

Nehéz dolgot, vàllaltam magamra,

Dontést hoztam, szivemre hallgatva,

Medéri érzem harcolni érte,

A Boldogsàg kapujàhoz érve.

Te kincs vagy, miért meg kell kuzdeni,

Nem is tudnàlak mihez hasonlitani,

Lehetsz gyémànt, mit barlang véd

De csak 100 csata utàn lehetsz igazàn az enyém.

En még csak egy kislàny vagyok

Egész nap csak àlmodozok,

Szàmomra, te vagy a minden,

Hercegem, és dràga kincsem.

Hét betu végulis egy szo

Mit titokban kimondani oly jo,

A szo mit mondogatok, nem lehet màs

Csak az, hogy "Tetszik, Tetszik" egy sràc

Egy orszàg ez is amiben, félek,

Egy orszàg ahol, ugyanugy emberek élnek,

Egy orszag ahol ugyanugy kel fel a nap és nyugszik mint bàrhol,

Egy orszàg ahol tudom, nem vagyok egyedul és sok a "Baràtom"!!!

Alom vagy csupàn, s az is maradsz,

Toredéke élétemnek, egy paraszt.

Harag s gyukolet, mellyel megtelt màr szivem,

Elegem, lett beloled, mond, mièrt vagy ilyen.

Atnézek rajtad, nem torodok màr veled,

Csak sajàt fàjdalmad, s érzelmeid, melyek fontosak neked.

Velem, nem torodsz és nem is torodtél soha,

Pedig szerettelek, s pont ezért voltam ostoba.