Adri215 Blogja

adri215•  2015. április 27. 19:35

Anonymus

Ismerek én valakit,

neve : Anonymus.

Nem költő, nem mágus.


Valaki odabent, akit kiengedni nem lehet,

bent tartani meg fáj,

ez az út sehova se vezet,

olyan szinte mint egy bűbáj.


Anonymus, ki lehet az, Anonymus.


A nevét kiejteni már furcsa,

az ami belül van,

ez a lelkemnek a legmagasabb csúcsa,

egy üres, de mégis kiengedő barlangban.


Anonymus, ki lehet az, Anonymus.


Olvasni róla hiába,

senki se tudja mit is jelent,

olyan mint belekeveredni egy értelmetlen vitába,

Anonymus megjelent.


Anonymus, megjelent bennünk, Anonymus.


Belénk költözött,

Bennünk van mindig,

Soha el nem szökött,

Bennünk lesz örökig. 


Anonymus, a megfejthetetlen, Anonymus.




adri215•  2015. április 26. 10:34

Egy délutáni álom

 

Egy délután, egy szabad délután,
Lazítanék lustán,
És senki nem zavar.

 

Figyelném az eget,
Ennék süteményt, édeset,
Ez aztán a pazar.

 

Mintha örökre tartana,
Soha nem is zavarna,
Ha elaludnék hamar.

 

Álom lenne,
De soha el nem menne,
Valami majd betakar.

 

Felébredek, rémálom,
Miről is szólt az álmom,
Engem teljesen kifacsar.

 

Visszaemlékezni, az a legnehezebb,
Ez már nem lehet szebb,
Marad a zűrzavar.



adri215•  2015. április 26. 10:31

Otthon, édes otthon

 

Bármerre is visz az út,

Akkor sem mondhatok búcsút,

Ez az én helyem,

Hazámat mindig meglelem.


 

Kapnák én bármit,

Lehetőséget ládányit,

Akkor is itt maradok,

Soha el nem futok.


 

Bárki bármit is gondol,

Lelkemet egyszer meg nem roncsol,

Innen soha el nem mennék,

Mert ideköt sok-sok emlék.


adri215•  2015. április 26. 10:25

Ellenség hálójában

 

Mit nem adnék egy új esélyhez,

Mit nem szólnék egy ismerős személyhez.


 

Soha nem is fogom megérteni, azt,

hogy kis is vagyok valójában,

Soha ki nem deríteném, azt,

kinek vagyok most a hálójában.


 

Mit nem írnék egy új kötethez,

Mit nem tennék egy elmúlandó gyűlölethez.





adri215•  2015. április 26. 10:20

Elbocsájtó szavaim

 

Hiába mondtam egy szót,

te megvetettél,

rám csaptad az ajtót,

visszaéltél.


Már nem szólok hozzád.

 

Vettem neked mindent,

kényeztettelek,

az eszem már elment,

tőled, megőrjítelek.


Már nem érdekel a tréfád.

 

Mostan utoljára szólok,

egy haszontalan lányhoz,

érzéktelen, felesleges csókok,

melyek már nem kötnek egy vágyhoz.