nappalok

ne mosódj el,mint a part
amit folyó vize mos
kapaszkodj erősen
mert sok millió homok szem
közül egy te vagy most

de nehezek a nappalok
terhes kövekkel pakolják fel
és úgy rójuk saját életünk
pusztáit,szabadítsatok fel

nem tudom merre menjek
csalók az ösztöneim
egy asztalnál ülök az ördöggel
és ő látja lapjaim

közbe kísért és gondolataim
terhei jönnek felém
ami a szívemnek kedves
az döfik most belém