Poéta Tanítalak titeket, megmutatom
mi a jó modor
Fiú
tanítottál eleget, és felborult
az asztalnál a bor.
Poéta
Hamis szavakkal beszélsz te fiú !
Fiú
Nem, és megmutatom
te hiú szamár,
nem vagy te jobb csak
árnyban osonó
dolgokban az elmúlás.
Poéta
Forró a fejed és hiszed
hogy szavad az ék.
Fiú
Én tudom, te nem vagy merész.
Nyargalsz a pesszimista mellet
aki henyél és osztja az észt.
Hamis szavak, nyalakodás az egész.
Poéta
Mitől félsz mondd csak?
Tán égeti a szád az irigység?
Fiú
Inkább az undorba burkolt
prűd mezítelenség.
Poéta
Hidd el én majd többre viszem min te.
Fiú
Behajolsz jó mélyen
a fenekek rejtelmeibe.
Poéta
Gúnyolódj csak,hisz nem nekem fáj.
Fiú
De már poshad a szádban a nyál.
Hidd el a nagyratartásoddal addig élsz
míg a gazda nem rohan új koloncokért.
Poéta
Szánalmas, én majd könyvekben szerepelek.
Fiú
Igen, mint ripacs, én addig vezekelek.
Régen sokra tartottam magam,
ez az esztelen ostobaság,
de lám mire kikecmeregtem
lesz még helyettem bolond akár száz..
Poéta
Bolond,én kinevetlek.
Fiú
Téged már a férfiúi ágyak is bevetettek.
Poéta
Magadra maradsz a sűrű erdőben.
Fiú
Magamra, mert ha szólni kell,
ti lapítotok
egy két kósza rejtett szóban
morogtok ha kell,
de mikor ki kéne állni, színt vallani
inkább jobb
betartottnak maradni.
Poéta
Jobb, mert a gazda lök egykét koncot,
és tán megtart mint udvari bolondot.
Fiú
Hát, ha nektek ez kell, egy diktátornak
titulált ember
irányítson ,akkor tegyétek ,azt amit jónak láttok.
Én a folyón felfelé úszok
míg ti csak álltok.
Nagyon messze a cél..
Poéta
De mi, mint az acél összeforrtunk
Fiú
Igen az érdekek mezején,
ti játszotok,
de álmodozom én.
És kérdem hol az alázat
az irodalom iránt,
mert inni tudtok
reggeltől estig akár hordószám.
Poéta
Mi csináljuk az irodalmat
és szavainkat birtokolják
a könyvek.
Fiú
És szavaitok után senki nem ejt
könnyet .