Kapaszkodom

Elmúlt ami elmúlhatott.
Haladok egy világ felé,
amit nem bontanak le
baktériumok.
Saját magát emészti föl,
nem emel magasra ,meggyötör.
 
Mag vagyok,ki földet keres,
de szemét be hull
nem szaporodik,de él vadul.
 
Mert nem kellenek az ingerek,
hisz nem találom ingemet.
Nem is volt talán.
 
Én élek és dolgozok,mint apám
ha sejtjeimet is gyötri meg,
kikanalazzák zsigereimet .
 
Kapaszkodom, hisz ember vagyok
kit halálra ítélnek
de had élvezem még az életet.
 
Nem vallom Istent,nem is vádolom
hisz mit adnának lelkemért
most jól jönne egy kiló kenyér.