Honvágy

Zolank•  2017. január 10. 19:41

Fagyra fűz az ágas, lángot lehel a kút,Kemény telét fehérre húzta jó apó.

Földjeim pihentek tört tenyér kenyerén,

S napon omlón simult a porra hó.

Heves szívedben füstmeleg, hollót rejt

Tornyod karcsú fénye mily messze ér,

Betyárok vonása gyermeked arcán

Ősi sír kisértet nyomába lép a dér.

Hervadt akácfa kóró reng alant,

S felett szélmalom vitorláz repül.

Főutca útja várba járva partjain

Nyárfalomb emlék feszül.

Arcomba festi sárga fátyolát

Erőtlen táncolva százezer sugár,

Mosolyba olvad szívemben a tél 

Ha a nappal az én hazatalál.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Krisztinka2017. január 13. 18:11

Szép....betűt vetve tudsz Te festeni:) kedves @Zolank:

Erika492017. január 12. 18:04

Nagyon jól láttatod.
Szeretettel gratulálok.

Liwet2017. január 12. 15:03

Hm.. egyből honvágyam lett nekem is.
Szép !

Ametisz2017. január 11. 22:06

....ezek a metaforák...nagyot szól minden sor... lelki honvágyon nyugvó lét ...:)

Zolank2017. január 11. 16:13

@Rozella @skary örültem, és köszönöm :-)

Rozella2017. január 11. 08:49

Szép, lebegő, illuzórikus és mégis valós érzéseket nyújtó vers... tetszett!

"Tornyod karcsú fénye mily messze ér,"

skary2017. január 11. 06:51

nah? :)