Elutasított versek. (2)

Negyven évesen ébredtem öntudatra
nyitottam ki szemem e hazug világra,
mások vezették lelkem az igazságra
jöttem rá a múltat fedő ámításra.

Beálltam a sorba hirdetni az igét
felébreszteni mások elfásult szívét,
lelkükbe ültetni a magyarság hitét
hogy végre átláthassák hazánk helyzetét.

Ott vagyok ahol zászlókat lenget a szél
magyar együttes hitről, reményről zenél,
vásáron hol a régi hangulat még él
hazai áruért forinttal fizettél.

Tereken ahol emberek ünnepelnek
politikai szónokokat éltetnek,
tapsolnak a hangzatos ígéreteknek
hisznek a változás tomboló szelének.

És a szavazó fülke előtt is álltam
függöny mögé lépve tollammal babráltam,
kinek szavazzam meg újra a bizalmam
van e még igaz magyar a politikában.

Ott is leszek ahol fel-dühödt emberek
tömegekben az utcára özönlenek.
Hová is tűntek el a szép ígéretek?
Válaszokat helyett fejeket követelnek!

Sokan vagyunk kik négy fal között élnek
a médiából folyó kábításnak hisznek,
Ti vagytok kevesen akik látják a rosszat
ellenszegültök a manipuláló hatalomnak.

Agy-mosott bábként napjainkat éljük
lehorgasztott fejjel a földet nézzük,
módosított tudattal állunk be a sorba
az Állam irányította mindennapokba.

Nincs jövőnk, múltunk se jelenünk
egyetlen célunk a megélhetésünk,
birkaként tűrjük az arcon csapást
a minket ért meghurcoltatást.

Ébredj magyar! Kiáltás hasít a szélbe
harangzúgásként csendül a fülünkben,
néhányunk szemében megcsillan a fény
szívünkbe költözik az éltető remény.

Tömegesen ébredünk lassan tudatra
a múltunkat fedő hazugságokra,
megismerjük a magyarok dicső tettét
meghalljuk végre őseink üzenetét.

Ébresszük fel együtt a szunnyadó nemzetet
szívébe vessük el a hazaszeretetet,
lelkét töltsük meg büszkeséggel
a magyar-nép becsületével.

Mutassatok utat és mi mellétek állunk
az elnyomókkal végre szembeszállunk,
próbáljunk meg újra Magyarként élni
nemzetünket ismét naggyá tenni.