Halk sorok
mégse köt ide semmi
az én lelkem már szabad, mint a madár,
mik azok a dolgok, mik fontosak ma már?tegnap még lépdeltem, ma már suhanok,holnapra mi lesz? talán szállok?oh, jaj! csak ez a test ne lenne, mi leláncol;csak a Nap süssön, az egyetlen, ki nem cáfolki egyetlen tettemért se néz rám haragosan,de muszáj élni, ember vagyok minduntalan,minden, minden egyszerűen minden ideköt!nem számít a múlt, csak a jövő, a léleknek megszűnt létezni az idő;de itt élek, ezen a bolygón, neve: Föld...itt nincsenek szárnyaim, csak egy szívem,hogy egy nap leesnek békjóim, hiszem!
dual
kéz a kézben ketten szaladva
nevetve, egymáson mulatva
piros pipacsok rebbenek szét
s nyári szellőtől libeg a rét
Szállni
Azt hiszem, mindenki szárnyalásra vágy,
szárnyak és tériszony nélkül repülni,
lenge szélben s napfényben fürödni,
s arra, hogy a nap végen meleg otthon vár
Érdekelne, földet érni mennyire fáj?
Milyen lehet korlátok nélkül szállni,
hinni az Istenben és a szépre várni?
A szó és a tett helyettem szárnyal
Milyen lehet madártávlatból a Föld?
Szállnom kell, szállnom minél magasabbra,
elhinni, hogy fent még szerethetnek valaha,
hogy hiszek magamban, hogy a szeretet eltölt
Belefáradtam a gyűlölködésbe,
nem várok másra, csak szerethessek,
s ha szeretek, akkor engem is szeressenek,
feltételek nélkül szeressek valakit az életbe'
Azt hittem
Az évek elrepültek,
azt hittem szeretlek,de a szeretet elszállt,s a szívem üressé vált.Merengés
Koszos Pest, Buda túl előkelő,
Maradj velem, ne menj sehova,
Egyedül maradni most félő –
Elcsitít az Ikarus lágy ringása.
Taposom a macskaköves utat,
Egyedül megyek, sehol egy lélek,
Csak egy rágcsáló – hajlék után kutat,
S ki mondta, hogy én félek?
Ki mondott nekem bármikor is bármit?
Ne tegyem! Sose tartottak vissza,
Nem vezérel már más, csak a hit,
Rám borul egész Buda, Pest éjszakai máza.