Isteni állatkert

Néha kiesik a kezemből a toll,

de ilyenkor jót nevetek magamon.

Sírjak? Minek? ...hogy mások nevessenek?

Inkább, amikor tudok, verselgetek.

Esik: kisüt a Nap a felhők felett,

az esőben új fénysugár született,

tudom, ez a fény nekem mutat utat,

a csillagok rám hintik varázsukat.

Szorosan fogom kezemben a tollat,

nekem a fájdalom nem parancsolhat,

most még az álmok világában élek,

a feketét ezért látom fehérnek.

Kettőnk közül te voltál az erősebb,

mégis (mert hagytad) két vállra fektettelek,

a "Szeretlek" mellé csak ennyit suttogtál:

"Imádom a vadmacskát benned."

Te azon az úton jársz amelyiken én nem,

Te arra gondolsz örökké, amire én nem,

Te eltűröd hogyha bántanak, én most már nem,

Te megtaláltad önmagad, én még keresem.

Neked nem hullnak a könnyeid, nekem igen,

Neked nem játszótér az élet, nekem igen,

Neked nem elég a pillanat, nekem igen,

Neked nincs félelmed, én magamba temetem.

Veled az élet sokkal könnyebb, mint nélküled,

Veled a pillanatok ontják rám fényüket,

Veled élem meg az őszinte szerelmünket,

Veled a sorsom egy ellentétes őrület.

Mi az élet értelme? Mindenkinek más...

Az élet értelmét nem keresni kell, hanem értelmet kell adni neki.

Van, akinek a pénz habzsolása ad értelmet, van akinek az, hogy másokon segítsen...és folytathatnám a felsorolást hosszasan.

De ha mégis meg kellene fogalmaznom, akkor én így írnám:

Az élet értelme a megtapasztalás. Minek a megtapasztalása? Bárminek! A természet illatának, a lemenő Nap csodálatának, a szerelemnek, a gyermek születésének...és itt is hosszú a sor.

Itt, ezen a ponton kaphatnám a pofonokat: pl. 

-ki akarja megtapasztalni a nélkülözést a szegénységet?

-ki akarja megtapasztalni, hogy elveszítse a gyermekét, vagy bármelyik szerettét?

-ki akarja megtapasztalni a természeti erők csapásait vagy a háborúkat?

...és itt is hosszú a sor.

Sokan sokféleképpen gondolkodunk és ez így van jól...nem vagyunk egyformák és ez a csodálatos az emberi létezésben.

Van aki hisz abban amiben én, van, aki nem...és én soha nem vagyok hajlandó vitába szállni más meggyőződéssel, nem akarok senkit meggyőzni arról, amiben én hiszek. Örülök annak, ha egy kellemes beszélgetés alakul ki az ellenvélemények közt...így sokkal többet látunk, érzünk az élet értelméből...

Ha egy mondatban kellene összefoglalnom az én véleményem, akkor így írnám le:

A földi létezés egy olyan út, amit mi választunk magunknak a földi születésünk előtt...

Lógok egy hajszálon, s közben vigyorgok 

magamon. Nagyon jó nekem! Parolázik

velem az ördög és az isten. Ide-oda

dobálnak. Az ördögnek túl jó vagyok,

nekem meg unalmasak az angyalok.

A döntés az enyém...

Döntöttem: egy ideig még a Földön maradok.

(ördög, isten, ember: mindenkit bosszantok :)