Vitorla blogja

A szavak mélyek

feketék sötétek

ám hozzád szólnak

nem rosszakat, restet

Minden értékük

csak a fényképük

mely magányukkal terhes

Ma is igérhetnek

értelmes szép percet

ha a szíved mélyén

kicsiny tüzük serceg

Amikor beszélni kezdesz

majd betünként

csak téged kérlelnek

Mindünket szeretgess

mert anyanyelved ez lesz

Én a sovány írnok

a kövért annak látom, ki

üresen csengő, szép szavakat mond,

mint James Bond

Nem szólhatok

bátran, látva

az áttétet, a borút.

A pohárnokot, mely kiborult

mint utolsó csepp, és

nem találta jónak

az álmát sem, pedig

nagyot mert álmodni, de

mindig arra várt, hogy

teljesül a vágya is.

Bár, nem igaz belőle semmi,

amit eltudna ma hinni,

és utcára kivinni,

bátran.

Egy nyári kisgatyában,

melyben elfér a szerszám,

no, nem ezerszám,

mint az írott betű,

melyek közt nincs is tetű,

csak rím, és víg,

pár sornyi élmény.

Így, nyár elején.

Amikor becsap az álom, úgy

mint a felhőt ,

egy füsttel teli szappanbuborék,

sőt,

majd olyanná válik, mint a becsület dolga,

vagy meggazdagodás, ami

talán  tékozló maradéka.

Így megyünk el sorban a pillanatokért.

Míg, ezernégyszáznegyven perc az élet minden napja

Álmainktól messze  a valóság regél

fülünkbe surranó tavaszi szél zenél

sikamló vágyakat ébresztve mesélt

Sóhajtunk sokadszor és várunk tényeket

üdén kacagó gerlét ki kerget fényeket

míg árnyékban megbújt a sötét képzelet

Ifjú éveinket  majd burkolja a fény

tán később nyelünk  ha hamis a beszéd

a lukas zászlón öt betű is elég

Hazám.

Ez ám, enyém, miénk, tiéd !

A tanulószobában van sapka és pumpa

Egy másik pamlagon pénztárgép a pompa

Piros műanyagszív lapul az asztalon

Felette üveglap azon egy könyvhalom

A lámpa csipeszes az is ferdén áll rég

Szárára akasztva egy zöld sörös alátét

Ecset,s kence-ficék vannak két vonalzón

Mikor lesz rend rajta ezt soh'sem tudhatom

Van rajta még mécses persze gyertyacsonkkal

Mécsesnek kelyhében kiszáradt citrommal

A falon van pószter látok egy kalandort

Az ablakon kinézek ott csak egy garázssort

Hol a rend felelős?

Már hangosabban kérdem

Egy negyedikes gyerkőc jelentkezik éppen

Sebtében rendettesz ám csak úgy magának

Aztán nagyot nevet de immár a papának

Nem szégyenled magad?

Te gúnyolódsz velem?

Ne rángasd a vállad!

Ma nincs zsebpénz neked!