Vitorla blogja

Szép szavaktól megremegsz

de hozzád bújni nem szabad

Kinyitottál egy kis kaput

Ott álltam és  vártalak

Nem hallottam koholt szavad

mert bennük a vágy feszült

Szíved mélyén kis vihar dúlt

Szemedben a fény derült

Sikamlós vágy nehezedett

s fülledten nem jött a szó

Ölelésed csendesedett

majd elköszönt mint utazó

Hamvas dús kebled

fedheti ruhád

Szemedben villan

elrabolt hited

Régi e vágy tán

nem fog ki most ha

viharban elszáll

csillogó szíved

Lefejtem rólad

úgy mint egy vájár

ki mohón bujkál

eltakart ércén

Ám,  keze nem áll meg

örömöd fokozván

súgja a bókját

őrizve vétkét

Vörös a bimbód

látja a csúcsát

Nyelve is érzi

feszül a hegyén

Látja szemedben

tágabb a Világ

Keze, parancsod

ívben  kerülné

Most szavak nélkül

lopja szerelmed

Szája is felejti

hajadnak ízét

Csendes a párna

akár a tárna

Izzadó örömét

érzi ma még

Fények villódznak a selymes rétek felett

Akár egy penge él a nedves bőr mögött

Szürkület közeleg, de vágyunk nem ereszt

Némább mint e láda,  ha lakatja zörög

Zivatar vonul a padlásunk fölött

Gyengédség furcsa szele tesped

Vánkosa szerelemmel  tömött

Ott benne,  szívünk reszket

Csiszolatlan hangok susognak ruhánkon

Testünk összeforr kezünk melegében

Suttognál valamit, de hisz' nem is hallom

Felkorbácsolt vágyon utaztunk sebtében

Az estnek, méla csendje, fáradtan elbiceg

Kikötőbe ér a vágy, mely' kósza szél barátja

Szerelmünk andalgó  csillagfénnyel henceg

Bár, szemünknek sarkában, a könnycseppeket látja

Úgy élj, hogy te legyél álmaimnak lánya

Szálljon feléd mint a szél szeretetem vágya

Ne mondd soha azt nekemhogy mindig csak becsaplak

Ha zárt ajtómhoz érkezel nyitva vár egy ablak

Ne úgy nézz mint idegent ha őszintén várlak

Fáj a magány idebent ő kettőnket  várat

A régi emlék vissza jár még féltőn át ölel

A szívem köszönne ma rád miattad lobbant fel

Csillagokat ha nem hozok könyörgök a Napnak

Világítson kicsit máshol hogy mutatni tudjak

Szépet látni velem merülj le a tenger mélyre

Akármi ha elénk kerül annak nincs esélye

Varázslatos pillanatok égnek

hamu szárnyakat adva a szélnek

Elragadott engem kacérságod

kellemes illatod bujaságod

Ajkad nedves, hajad kusza

és gyönyörű szemednek,

kivillan fókusza

A kezed  siklik hasamra

s füled  tapad vállamra

amíg fekszünk meztelenül

Egész lényed átszellemül

A hosszú lábad égnek áll

és combod is rám feszül

Melled kemény, s nagyon zihál

Arcod virul, úgy diskurál

Ezernyi kérés repül feléd

Tán, szerelmes vagyok beléd ?