Vitorla blogja

Ködbe borul ez az est, fózolt szürke füstbe

Égő csodák elesnek, hamis  szűrt ezüstbe

Rőt szél szakít utat, majd gömbölydeden szalad

Végig símogatva, a még látottakat

Majd felkavar mindent, össze-visssza kócol

Nyikorgó szekérnek, szénával hajbókol

Nevessünk hát rajta, nagyon szép a móka

Kopott a hátránya, és nincs rajta  apóka

Körmönfont légy ő

ha rá nem üthetsz

azonnal meglép

de huncut legyek