Vitorla blogja

Gondolatok
2012. május 24. 16:12

Hűvösen

Olyan vagyok, mint  az emlékezetem,
ki,  furcsán nem létezett,
-a gondokat megkerülve,
akár a Földet- szellemesen, mesébe illőn.
Ritmust kalapálok, egy vas üllőn.
Idomulni látom ma is, ahogyan elmereng,
egy felperzselt életen.
Már, hatvan év eltelt, s
aztán még kettő,
mint kisarjadt rózsatő,
megint élhető napokat keresve,
akár az ószeres,
a mulandóságot kerülve.
Beállok a hűvös szélbe,
nem szimulálva, a szeretettnek.

2012. május 17. 16:36

Géz nélkül

Mozgat az idő és annak távlata
Szemem lekumva haladnák így tova
Lám így is jól érzem magam

Talányos számok kerülnek elém
Varázslat nélkül költöztek belém
Ám így is jól érzem magam

Bújj belém szellő hamiskás mosollyal
Borzolj  hajamba otthoni vigyorral
De így is jól érzem magam

Dobban a szívem és nem kalapál
Ritmusa fontos ha hozzád talál
Ám így is jól érzem magam

Korbácsol vágyam hisz hív egy lélek
Rohannék vígan amíg csak félek
Lám  így is jól érzem magam

Kedvesen csillogó szavaid kortyolom
Viháncol bennem és nevet sorsomon
De így is jól érzem magam

2012. május 16. 10:15

Takaratlan álmom

Leplek alatt képek, szép életképek.
Majdan, ha mögé nézek, egy versem
látom,
ám, ott lett álmom vége.
Vélem, megérinthetett téged.
Belül, még él lényed.
Velem és bennem él, a valóság peremén
a jóság, és szeretet lágy ölén, de fájón,
meggémberedetten.
Ridegül, hideg üres tekintettel,
megtapinthatatlanul.
Várhatok egy vers születésére,
feléd.
Sorszám nélkül, keresetlenül,
magam.

2012. április 14. 12:43

Várakozón

Úgy mint egy megszállott

sokáig vártam ott

a Duna lépcsőfokán

és elmerengtem korán

a hajnal fényében állva

kibontott hajjal néztem

a vizet is tekintetem váltva

ástam a felhőket s csodáltam

ahogyan alakzatot formálgat

belőlük a szél és 

mögöttem a korzón

fém szobor pihen fázón

kezében kalappal

a hideg vizet nézi ám

tűnődik azon is

hogyan úszik a dinnye héj

piros pozsgás üdén

a víz tetején majd

zöld héjával billeg még

a töltés kemény ágyán

 

 

2012. április 9. 20:06

Esténk

Nézz velem az ég felé

vagy, kergetőzz velem

ott többszáz csillag jár

és nem takarja felhő

csak az éj csendje vár

üvegen át nem simíthat ő

ujjaid elött táncol a világ

lábad nyomán

nyílik a könny folyó

örömmel futnék veled