Vitorla blogja

Hol az apád

ki leissza magát

és fröcsög a szája

Nézd vizes a járda

hol részegen billeg

akár szendergő sorsunk

Lehetne más  érték alattunk ?

mert hozzáállása más is lehetne

de részegen billeg mint sorsa minden perce

ütött-kopott  mint a tegnapunk

mikor fizetést kapott  adott

és vékony kiskabátban

megint tüntetni ment

megélhetésért

nem lopott

miattunk

Ezért !?

Kivénhedt zenész állt a tűzfal előtt

Szúette gitárral görbülten hidalt

Kísérte táncát rajta még az előbb

De  most is ropná  úgy zúgta a dalt

Kedvese éneke belé ivódott

A gitárnak húrja  kedvére ráfeszült

Többeknek tetszett ahogyan kínlódott

Lépteik hangja lassan elcsendesült

A mámor tova tűnt akár az árnyék

Figyelő szempártól lankadt a fuvaros

Majd törlődik minden mint oly sok emlék

Mindennek vége mert bezárt az udvaros

Ma többet adott  kockás sapkád s

kék kardigánnal fedett vállad, mi

takarta gondjaid, ahogy zuhant  rád

Édesapád megint mosolyog takarója alatt

Mert újabb örömmel tölthette fel kis szobád

Vöröslik a hajnal, lehet

hogy a sötétben

felpattan a szemed

Őszi szellő hív majd

s álmodból merítve

ólmos erőt harap

pótolva egy ízt

ami nyári falat

Üvegen át nézed

merre terül a köd

és vállaidban érzed

meddig kerül a rög

Nyárvégi reggelen

simítod a párnád

Párás melegében

álmaiddal vár rád

Őszi szellő hív majd

s rózsáival bódít

Könnyes kérését halld

mily' hamisan hódít

Nehezen és némán

karod emelgeted

Míg kortyolgatod teád

kezed melengeted.

Kivételt képez a jelen.

Gyilkos ösztön szól idebenn,

a járt utat el ne hagyd  !

Csak magad maradsz velem. 

Ne hagyj !

A vidám tegnap, mára elvetélt.

Hatásos gyógyszer lenne rája ?

Remélhet-e alélt ?

Ára !?

Ne tedd ezt velünk élet,

nem ezért szülünk néked !

Az elrontott életünk,

vétek?