Vitorla blogja

Hozzáolvasok 
Áttördelhetetlenül 
Tudathasadást 

Találgathattál

Elengedhetetlenül

Metamorfózist 

Gondolatom kedves szép szavakká válik

Fondorlatod menten képzavarrá málik

Tomboló gondolat munkálkodik bennem

Jó volna hamarább csendünket felednem

Dohogva nyerhetsz még pazar nyugalmat

Fontos hogy ott legyek veled egy kő alatt

Ketten érezhetnénk akármit sugallhat

Hogyan lehet tehetséget érezni?

Talán ha horgásznijársz tanulni

Ne fényezd tudásod, ha szimpla is e műsor

Dorbézol a halad, mint tűgörgős csapágysor

Tanítód az nem más mint  PV-TV műsor

Most röviden ennyi, és ne várj jósokat

Én is horgászgatokok és akasztok jó sokat

Hermelin palástját, teríti az éj

Az öreg juhász is megpihenni tér

Reggeltől estig, munkás' volt a napja

Ebének, Loncsnak, vacsoráját adja

Pislog az' nagyot, szeme szőre mögül

Eggyet vakkant, oszt' gazda mellé leül

Így lesik egymást, és hallgatják a neszt

Ahol az út mentén, áll egy kő kereszt

Biztosan cickány, gondolja a juhász

Elhagyja ajkát, egy réveteg fohász

Kutyája sunyít, és nagyon szimatol

Ő nem vadász eb, de szíve zakatol

Elcsitul a zaj és levéllel szél zörög

Kergetik egymást, mindkettőjük pörög

Öreg és kutyája, nyugovóra tér

Hermelin palástját, teríti az éj

A lombok mögött is

bujkálnak fények

a fák ágait

érintve néha

a délután lanyhuló

párák melegét

isszák az árnyak ott

alélva

Nézzük együtt ezt a

kósza varázslatot

hisz' felejthető izzadság

illata maraszt

te súgjad fülembe hogy

nem vagy  béna mert

kezed az arcomhoz

érve simult s

ott maradt