Vitorla blogja

Olyan vagyok, mint  az emlékezetem,
ki,  furcsán nem létezett,
-a gondokat megkerülve,
akár a Földet- szellemesen, mesébe illőn.
Ritmust kalapálok, egy vas üllőn.
Idomulni látom ma is, ahogyan elmereng,
egy felperzselt életen.
Már, hatvan év eltelt, s
aztán még kettő,
mint kisarjadt rózsatő,
megint élhető napokat keresve,
akár az ószeres,
a mulandóságot kerülve.
Beállok a hűvös szélbe,
nem szimulálva, a szeretettnek.

Mozgat az idő és annak távlata
Szemem lekumva haladnák így tova
Lám így is jól érzem magam

Talányos számok kerülnek elém
Varázslat nélkül költöztek belém
Ám így is jól érzem magam

Bújj belém szellő hamiskás mosollyal
Borzolj  hajamba otthoni vigyorral
De így is jól érzem magam

Dobban a szívem és nem kalapál
Ritmusa fontos ha hozzád talál
Ám így is jól érzem magam

Korbácsol vágyam hisz hív egy lélek
Rohannék vígan amíg csak félek
Lám  így is jól érzem magam

Kedvesen csillogó szavaid kortyolom
Viháncol bennem és nevet sorsomon
De így is jól érzem magam

Leplek alatt képek, szép életképek.
Majdan, ha mögé nézek, egy versem
látom,
ám, ott lett álmom vége.
Vélem, megérinthetett téged.
Belül, még él lényed.
Velem és bennem él, a valóság peremén
a jóság, és szeretet lágy ölén, de fájón,
meggémberedetten.
Ridegül, hideg üres tekintettel,
megtapinthatatlanul.
Várhatok egy vers születésére,
feléd.
Sorszám nélkül, keresetlenül,
magam.

Ott, hol a folyó zúg, és kövekkel játszik,

ma szájról olvasom, a szánalmat, kérést.

Ott, hol a földeken, arany kalász látszik,

talán meg is értem, mért fontolsz egy lépést.

Ám, bele nem nyugszom,

mert vad őrület van,

ott, hol a tűz is lágyan melegít

és legyintése, kifogyhatatlan.

Ott, hol a nagy világ látványa felvidít,

egymásnak esnek, nagy lendülettel

és vívnak vesztes csatát, piciny feszülettel.

Ott él és virul, a pirkadat éle

és sírkövek között is, hontalan a béke.

Én egész éjen át,

simítom vágyadat,

féltve.

A szavak mélyek

feketék sötétek

ám hozzád szólnak

nem rosszakat, restet

Minden értékük

csak a fényképük

mely magányukkal terhes

Ma is igérhetnek

értelmes szép percet

ha a szíved mélyén

kicsiny tüzük serceg

Amikor beszélni kezdesz

majd betünként

csak téged kérlelnek

Mindünket szeretgess

mert anyanyelved ez lesz