Linda

Egy szomorú lány története.

Ez a történet egy lányról szól, aki egész életében nem tudta, hogy mi az a „boldogság”, hogy mi az a „mosoly” vagy „nevetés”. Ezt a lányt Annának hívták.

Anna sorsa már születése óta meg volt pecsételve.

A lány rossz családba is született. Kislánykorában rosszul bántak vele. A szülei nem törődtek vele soha.

Úgy bántak vele, mint egy kutyával. A kis Annának több testvére is volt. Valahogy ő nem kellett a szüleinek.

Fizikailag bántani nem bántották, de egy kedves szavuk sem volt Annához.

Mindig ordítoztak vele, gúnyolódtak, kihasználták.

Anna szomorú volt. A faluban az emberek már azt susmogták, hogy soha nem fog megnyílni, búskomorrá vált. Anna felnőtt gyönyörű lány lett. Hosszú egyenes sima haja volt. Kék volt a szeme és világos volt a bőre.

Kissé sovány, de magas termetű lány volt.

Az arca sápadt és komor, mint ősszel az erdő.

Mosoly soha nem tükröződött vissza arcáról. Annának még a szomorúsága mellet még más bánata is volt.

Egy halálos betegségben szenvedett.  

Rossz volt a szíve és műtétre szorult. A lány betegségéről nem tudott senki semmit. Anna tudta, hogy beteg! Betegségét magában tartotta, nem szólt róla senkinek. Családja továbbra is piszkálta. Annát hidegen hagyta. Egyesek csodálták, hogy milyen szép és milyen tiszta legbelül. Talán ember nem volt a földön, aki ilyen szomorú lett volna, mint Anna.

Nem érzett legbelül semmit,

Se szeretetett, se örömöt, se szerelmet. Üres volt, mint a sötét éjszaka. Anna betegsége egyre csak rosszabbodott.

Gyengült a szíve, segítségre lett volna szüksége, de senki nem nyújtotta oda a kezét. Annának nem voltak barátai, soha senkivel nem beszélt. Annából sugárzott a jóság, de mindennapjait úgy élte meg, hogy majd megszakadt a szíve a fájdalomtól, de nem csak a betegség miatt.

Anna idővel rájött, hogy legnagyobb betegsége ő maga.

Zárkózottsága a világban nyomokat hagyott. A fiatal lány napról napra egészsége láthatóan rosszabbodott és gyengült, ezt persze nem vette észre senki!

Észre venni észre vették, csak nem vették figyelembe, hiszen őt a családja nem emberi lénynek tekintették, inkább egy szolgának.

Anna fiatalkora ellenére is látta, hogy milyen a világ, kegyetlen és igazságtalan. Látta, hogy az emberek kapzsiak és mohók, csupa olyan dolog vette őt körül, ami még jobban elszomorította.

Napokat tudott gondolkodni, felnőtt fejjel gondolkodott.

Gondolatában visszapörgette életét, és nem értette, hogy miért ilyen sorsot szánt neki az élet. Azt kérdezgette magában „mit tettem istenem”? Nem Anna nem tett semmi rosszat, csak utána értette meg, hogy semmibe se vették. Temetése napján az idő is gyászos volt. Szürke felhők borították be az eget és erősen hangosan süvített a szél. A koporsóban a lány arca szomorú volt, mint életében. De szépsége lenyűgözte a gyászolókat.

Mindenki azt mondta, hogy Anna nem halt meg csak mély álomba merült. Anna emléke egy kis része valahogy bennem maradt.

Anna szomorú története végleg befejeződött!

TE…

Nem tudlak feledni

Sajnos a szívem nem teheti

Mindenhol ott vagy

De néha az érzés elhagy

Emészt a magány!

Az emlékeim már halovány

A veled együtt töltött idő

Nem feledhető

Mi lesz tovább?

Az útszán, ha találkozunk

Még megismerjük ezen egymást?

Nem tudom, mit hoz a holnap

Az élet más csodákat is kaphat

Egy biztos, hogy köztünk

Ez már csak egy kettétört szív.

Mely szétszóródik a végtelenségben.

EGY JÓ BARÁTOMNAKTe vagy a jóság a nemesség képe.Neked virít-e rózsa szépségeNeked adom ezt is.Fogad soha el nem múlóBarátsággal!  

AZ ÉLET IDÉZETE

Aki remél az mindent, túlél.
Aki felejt, az elejt
Emlékez, és ne feledkezz
Remélj, és ne félj
Vádak, melyek rád ragadnak
Mély érzések és válaszolatlan kérdések
Szétfoszlott álmok
És én ámulok
Merre az én utam
Még vár rám egy hosszú futam
Rövid az élet, de fő az elmélet.
Szívek nyílnak és zárnak
Mindig elhagynak
Barátok kik szeretnek
És el nem veszítenek.

2009.05.14 

AZ ÉLETÚÉRT

Szeretni valakit valamiért

De becsület nincs életért, semmiért.

Tenni és reménykedni

És fel nem emelkedni.

Bizarr az élet

Bár te meg nem érted.

A nagyvilágban eltaposnak

És magadra hagynak.

Légy szabad, mint a madár

Mert ha nem elsodor az ár

Az utad rögös és veszélyes,

De te légy esélyes

Ne félj és élj.

Mert sötét és hosszú az éj.

Lásd a fényt és benne a reményt.

Küzdj, mert küzdeni és harcolni érdemes

Ezért lesz életed gyümölcse eredményes.