Versel-hetek
Noxon• 2017. január 19. 03:04
A volt múltja
Már nincs,ami volt.Felhők közt markolom az eget.A vég nélküli teher nehéz,idomul hozzá a szelíd kéz.Eltömít a bánat.S édes bája a nyárnak,tél-tavasz virág.A fájó dolgok gyepként terülnek el a dombokon.Az idő peremén átlátszó sivatag virít.Nem kell,hogy jöjj-többé sose várj rám.Alkalom szülte igazat,darbokra vájta a felismerés.
Noxon• 2016. március 2. 04:54
Akik a hajnalt szeretik.
Ébredni az újra,a megújulóra mindig öröm.Örök pirkadat,üde remény.
A madarak is telve sorssal kiáltják világba ilyenkor a legszebb dalukat.Noxon• 2016. február 28. 08:37
csak (mert)
Ki tagadott utópia.Ma is csak egy burkolt verem.
A képzeletet a valóságba helyezem.A vallás kitagad a hit reményt ad.Kétséges bármelyik is legyen az igaz.Nincsen oka annak panaszra ki jólétet csiszol a mindennapokba.De kit lehúz a mélység,kinek érzékeny lelke -felfogni- csak az alázatot képes,annak miféle üdv létezik?Noxon• 2016. február 28. 06:32
i - trend
ma ez a trend:a körtánc rabláncain csüggünk,ki melyik kezet hagyja el a másikért,az élet oly bonyolult,a hibák oly valósak,a szánalom sosem megértő,az igazság néha kártevő.
Noxon• 2016. február 26. 07:24
Senki
Bűnöm a szerelem.Vétkem az igazság.
Kitaszított létem másoknak öröm.Nekem mérhetetlen fájdalom.